Magyar Hírlap online

Rossz csatornázás

Szabó Julianna író

Az átkosban, amikor még minden fontos dolog állami tulajdonban volt, a szolgáltatók, mint például a vízművek, csatornázási művek, gázművek, stb., úgy működtek, tervek szerint, hogy évente bizonyos karbantartási, felújítási kötelezettségük volt. Pontosan lehetett tudni, hogy hol, mikor cserélnek csöveket, és ezt igyekeztek az elhasználódás mértékének megfelelően tervezni. Ekkor is előfordultak természetesen rendkívüli csőtörések, de csak nagyon ritkán. Amikor a csatornázási műveket mint stratégiai fontosságú szolgáltatót eladták, természetesen a szoclib időszakban, semmilyen feltételt nem szabtak a külföldi többségi tulajdonosnak a fent említettekkel kapcsolatban. Sajnos, ez igaz a többi szolgáltatóra is. Tehát mind víz-, mind csatorna-, mind gázszempontból a szó szoros értelmében időzített bombán járunk-kelünk, soha nem lehet tudni, hogy mikor, hol romlik el, lyukad ki valami, buggyan a felszínre a szenny. Választások alkalmával azért az ország jobb érzésű fele, ezt sem felejtetve, az akkori döntéshozók és tanácsadóik egy részét „lehúzták” egy képzeletbeli csatornába, és hosszabb-rövidebb időre sikerült legalább szem elől eltávolítani őket. A minap látom, hogy a demokráciáért veszett módon tiltakozók előtt szónokol egy régen „lehúzott”, annak idején üstökösként berobbanó, majd a saját pártjából is hullócsillagként távozó liberális politikus. Legnagyobb ámulatomra a magyarok visszatértét várja, itt Budapesten. Akkor lesz nekünk, magyaroknak jobb, mondja, ha visszatérnek a magyarok. Ez már önmagában is elképesztő! Hogy honnan, honnan nem került elő most, a csak hárombetűsként aposztrofált volt politikus, rejtély. Arra legalább választ ad, kik azok, akik a demokráciáért aggódnak manapság. Mindenesetre az jutott eszembe, hogy tényleg rosszul van csatornázva ez az ország. A szenny rendre felbugyog, hol itt, hol ott.