Magyar Hírlap online

reszt a falon

V. Balogh Imre

Sok év telt el azóta. Rövidnadrágos gyermek voltam a szülői házban és álmodtam. Nem valami nagy csodáról, csak arról, amelyben nevelkedtem: ott térdeltem kis házi oltárunknál, a kereszt előtt, és imádkoztam, szüleimért, édesapámért, aki eltűnt az orosz fronton – vezesse őt haza a Jóisten egészségben. Hitemet aztán soha nem hagytam el. Az élet különböző területein találkoztunk a hívőkkel, akik nyíltan merik vállalni az isteni jelenlétet, mert számukra erőt ad. Minap úgy adódott, hogy szervizbe kellett vinnem az autómat, s belépve az ügyfélszolgálati helyiségbe nem a megszokott hivatalos-merev ügyintézéssel találkoztam. Valami egészen más légkör fogadott. Rövid idő elteltével járművemet javításra is vették, én pedig helyet foglaltam az előtérben. Talán unalomból vagy csak kíváncsiságból, de megnéztem a kirakott tárgyakat, prospektusokat, és akkor vettem észre, hogy kereszt van a falon. Ebben az egyszerű cselekedetben egyedülálló elgondolás jutott kifejezésre ember és Isten kapcsolatáról. Ahogy a minket körülvevő erőkben is láthatjuk, maga a természet is társat keres. Így van ezzel Isten is. Lehetőséget ad nekünk, hogy a társaivá váljunk, mert lelket ad nekünk, amelyet az Ő társává tehetünk, de ezt a feladatot nekünk kell elvégezni. Ezt az üzenetet éreztem, tapasztaltam egy gépkocsiszervizben, egy munkahelyen. Neves orvosok a gyógyító műtéteket kereszt nélkül nem végzik el. Ők is tudják, hogy az isteni segítség csak akkor jön el, ha a kereszt ott van a falon. Elérkezett az az idő, amelyben meg kell ismernünk a lét alapelvét.