Magyar Hírlap online

Reform közben az igazságügy

Kondorosi Ferenc egyetemi tanár

A jövő év elejétől jelentősen átalakul a magyar igazságszolgáltatás rendszere. Nem egyszerűen a névtáblákat cserélik le (a városiét járásira, a megyeiét törvényszékre, a Legfelsőbb Bíróságét Kúriára), hanem a struktúra lesz egészen más. A jogalkotók abból az alaphelyzetből indultak ki, hogy a bírák jogalkalmazó tevékenysége a jogállam minőségét adó alkotmányos érték, amely a közgondolkodás formálóitól is tiszteletet, védelmet érdemel.

Az egyik legnagyobb változás, hogy megszűnik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT). Az OIT felállítása annak idején (1997-ben) jó gondolat volt: a bíróságok igazgatása a minisztériumtól egy önálló, Európában páratlanul független, bírósági önigazgatási szervhez került. Évek múltával azonban az OIT állam lett az államban, önálló, némelykor öntörvényű bürokráciával, miközben az ítélkezés minősége és gyorsasága szemernyit sem javult. Nemcsak a bírósági épületek omladoztak (például a Pest Megyei Bíróság épületét már 1996-ban alkalmatlannak minősítették bírósági feladatok ellátására), hanem a szervezeti rend is recsegni-ropogni kezdett. Ha a jogkereső polgárok nem is, a bírói vezetők annál inkább érdekeltek voltak a megabíróságok fenntartásában. Tudják például azt, hogy Magyarországon van Európa legnagyobb bírósága? A Fővárosi Bíróságon ma 742 bíró és 1668 tisztségviselő dolgozik. 2410 ember egy bíróságon! A kilencvenes évek elején a teljes magyar bírói kar létszáma kisebb volt ennél. A legnagyobb ügyhátralékkal küzdő központi igazságszolgáltatási régió, vagyis Budapest és Pest megye problémáját orvosolnák azzal, hogy létrejönne egy új kerületi bíróság – amely a X., a XIV., a XVI. és a XVII. kerületet érintően lenne illetékes – a Pesti Központi Kerületi Bíróság tehermentesítése érdekében. Ugyancsak jutna pénz a lerobbant Pest Megyei Bíróság épületére is.

Sokan az igazságszolgáltatás függetlenségét féltik az újonnan létesülő Országos Bírósági Hivataltól (OBH). Nézzük a tényeket: ma az Európai Unió 27 tagállamából 18-ban működik bírósági önigazgatási szerv, minisztériumi kézben van a bíróságok igazgatása Ausztriában, Cipruson, Csehországban, Észtországban, Finnországban, Görögországban, Németországban és Svédországban. Még a hazai rendszerhez leginkább hasonlító Franciaországban, Portugáliában vagy Spanyolországban is az igazságügyi kormányzathoz tartozik a bíróságok költségvetése, míg Ausztriában és Csehországban a bírósági belső önigazgatás csak tanácsadói szerepet tölt be. Ehhez képest a magyar megoldás szerint az OBH elnökét – a Kúria elnökéhez hasonlóan – az Országgyűlés a bírák közül választja majd meg kilenc évre. Fontos garanciális szabály, hogy az új törvény a bírósági szervezeten belül, bírákból létrehozott testület, az Országos Bírói Tanács (OBT) révén az elnök fölötti kontrollt is biztosítja, hiszen a tanács végső soron az elnök tisztségtől való megfosztását is kezdeményezheti az Országgyűlésnél.

A bíróságokkal szemben alapvető elvárás, hogy egységes jogalkalmazási elvek mellett, kiszámítható módon, ésszerű időn belül szülessenek meg az ítéletek. A Kúria elnökének az egységes ítélkezési gyakorlat kialakításával lesznek gondjai, míg az OBH elnökének, a legfőbb igazgatási vezetőnek a működési feltételek biztosításával. A igazságügyi reform keretéül szolgáló négy törvény megőrzi a bíróságok és az ügyészségek függetlenségét, miközben működésüket igyekszik hatékonyabbá tenni, hiszen a jelenlegi rendszer gyakran olyan lassan működik, hogy az már a jogállamba vetett hitet és a jogbiztonságot fenyegeti.