Magyar Hírlap online

Nincs hozzá közünk

Balogh Sándor, a Püski Kiadó dolgozója

Mindenben egyetértő helyesléssel olvastam Alexa Károly irodalomtörténész lapukban február 3-án megjelent, A sötétség mélyén című írását, amelyben Köpeczi Béla és Nagy Péter dicstelen pályafutásáról rántja le a leplet. A teljes igazság megismeréséhez tartozik, hogy a cikkben név nélkül említett kutató apám, Budai Balogh Sándor, a későbbi Szabó Dezső Emléktársaság alapító elnöke volt. Éveken át szívós munkával gyűjtögetett minden Szabó Dezsőre vonatkozó, felbecsülhetetlen értékű dokumentumot. Nagy Péter, aki a hatvanas évek elején pártfeladatnak kapta egy Szabó Dezső-monográfia elkészítését, tudomást szerzett e gyűjteményről, és felkereste apámat a munkahelyén, az Írók Könyvtárában, ahol könyvtárosi minőségben dolgozott.

Az „ügynök-akadémikus” Nagy Péter jelentésében olvasható, hogy apám megtagadott minden, a pártállami szellemiségnek megfelelő együttműködést a monográfia elkészítésében. A történet csattanója, hogy 1962 tavaszán egy késő éjszakai órában lakásunkat nyomozók szállták meg, és szabályos házkutatással gyakorlatilag ellopták a teljes Szabó Dezső-anyagot, néhány száz könyvet és az évek óta az Amerikai Egyesült Államokban élő testvéremmel folytatott levelezésünket. Az intézkedés mögött a „Borisz” fedőnevű titkosszolgálati ügynök volt, aki így hozzájutva a jegyzetekhez, visszaemlékező hangfelvételekhez, valóban kiadatta az Akadémia Kiadóval 1964-ben a Szabó Dezső című, csaknem hatszáz oldalas, tartalmilag és hangvételében egyaránt minősíthetetlen monográfiát. Példának okáért megemlítendő, hogy az előszó harmadik mondatában eleve leszögezi, hogy „Szabó Dezső jellegzetesen azon írók sorába tartozik, akiknek a nevét gyakrabban emlegetik, mint amennyire műveit forgatják; akiknek a mítosza elevenebb, mint alkotásai”. Ezek után fogalmat alkothatunk arról, milyen egy marxista alapon készült tudományos mű.

A történethez tartozik, hogy Budai Balogh Sándort 1962 nyarán letartóztatták, államellenes izgatás címén börtönbüntetésre ítélték, további életpályája során igazi kvalitásának megfelelő munkát nem kapott. Az eset részletesen olvasható Modor Ádám A titok meg a nyitja (Kairosz Kiadó, 2005) című, titkos szolgákról és jelentésekről szóló munkájában, valamint Petrik Béla Összeomlás – Szabó Dezső életművének fogadtatástörténete 1945-től a monográfiák megszületéséig (Kortárs 2009/4) című tanulmányában, de foglalkozott a témával néhány évvel ezelőtt Lovas István újságíró is több folytatásban a Demokrata hetilap hasábjain.

Mindezt azért tartottam szükségesnek közölni, mert cikkében az általam nagyra becsült Alexa Károly egy ponton bizonytalan: esetleges rokonunkként említi Nagy Pétert, de az egy másik történet. A magam, valamint Budai Balogh Sándor másik két fia – professzor dr. Béla Alexander Balogh és dr. Balogh Csaba – nevében is szeretném leszögezni, se rokonai, se ismerősei nem voltunk Nagy Péternek, aki életünkbe sok évtizeddel ezelőtt végtelenül elítélendő módon beleavatkozott.