Magyar Hírlap online

New York-i reggel

Szabó Julianna

Vizuális típus vagyok. El tudom képzelni azt, amikor Hillary Clinton felébred egy szép napsütéses reggelen. Nyújtózkodik, felkel, bizakodva néz ki az ablakon. Méregdrága selyempizsamáján keresztül megsimogatja megmaradt nőiességét, egy pillanatra átfut az agyán, milyen régen nem ölelte át senki, és milyen jó lenne néha kiskanál-nagykanál pózban ébredni valakivel. Bár megborzong a röpke gondolat végén, mégis gyorsan elhessegeti ezt a teljesen normális, egészséges vágyat magától, hogy teret adjon az „én világmegváltó vagyok, megmentem az emberiséget, megmutatom mindenkinek milyen a demokrácia” magával ragadó örvényének.

Ma érzékenyebb hangulatban van, visszatér a nosztalgiához. Valamikor Billy is átölelte őt. De már régóta zavarja, ki tudja, miért, az ő emancipáltsága, folyamatos bizonyítási vágya, hogy okosabb és jobb, mint a férje. Billy a nőket szereti, olyan nőket, akik nők maradtak. Akik tudják, hogy a férfiak nem korteshadjáratra, hanem gyengédségre vágynak, ha egyszer hazamennek. Ő baja! Küldetésem van, ráncolja össze homlokát. Gyűlnek a gondfelhők. Eszébe jut, hogy már több mint négyezer-ötszáz amerikai katona halt meg Irakban, annak a világot fenyegető vegyi háborúnak a megakadályozása közben, ami nem is létezik.

Közben kávét hoznak, Hillary beleszippant a levegőbe és picit elmosolyodik. Két kezébe fogja a bögrét, most egészen emberinek látszik. De csak egy pillanat volt. Máris rátér az agya arra, hogy az infláció nem várt mértékben növekedett, a munkanélküliség naponta csúcsokat dönt. Az egyiptomi demokráciaexport lehet, hogy egyesek szerint nem a megfelelő eredményt hozta, de ők szűk látókörűek! Nem baj, hogy a beavatkozás következtében kétharmados többséget szerzett az iszlám párt, nem baj, hogy ez a világra nézve mit jelent, egy a lényeg: megint lehet őrült fegyverkezésbe fogni a terrorizmusra hivatkozva. Tehát a foglalkozás elérte célját. Őt egyébként sem fenyegeti veszély, mindenki más meg nem számít! Megrántja a vállát. Közben tüntetők tömege lepi el az utcákat a demokrácia hazájában, sajtószabadságot követelve az internetes portáloknak. De ez sem számít, ettől sem lesz rossz kedve. Most egy kicsit engedünk, azután majd újból ellenőrzésünk alá vonjuk ezeket. Ez nem probléma! Valami mégis bántja, nem tudja, mi az. Újból és újból átgondolja. Már az sem zavarja, hogy hazugságaival lejáratta magát ország-világ előtt, amikor az elnöki posztért kampányolt. Egy olyan nagyformátumú nő, mint ő, bármit megengedhet magának. Még a nyilvánvaló hazugságokat is. Nem, nem ez bántja! Mi lehet mégis nyugtalansága oka? Gyomra remeg. Gondolkodik, erősen gondolkodik!

És nem hiába! Megvan! Azért nyugtalan, mert Budapesten nem szólalt meg a Klubrádió. A francba! Azonnal tiltakozó levelet kell írni! Mit képzelnek ezek a magyarok? Egy büdös buznyákot sem kapnak az IMF-től, ha ilyen gyalázatos módon korlátozzák a sajtószabadságot! Megnyugodott, hogy megtalálta a megoldást a nap legnagyobb problémájára. Csak így lehetett, semmi mást nem tudok elképzelni…