2010-03-05
Nemzeti gazdaság
Nádor István, e-mail
Jót is, rosszat is hallunk mostanában északi szomszédunkról. Nemrég például megtudta egy szlovákiai beruházó-vállalkozó, hogy a Dunántúlon eladó egy mézeskalácsgyártó üzem. Eljött, tárgyalt a csőd szélén álló tulajdonossal, és megvette a céget a gyártókapacitással, gépekkel, receptekkel együtt. Azután áthelyezte, azaz hazavitte az egészet Szlovákiába. Kivéve a munkásokat. És most otthon gyárt mézeskalácsot. Megéri neki, mert lényegesen kevesebb adót kell fizetnie, mint Nemesvámoson. És majd exportál Magyarországra mézeskalácsot. Hiszen a piac adott… A munkaerő is olcsóbb így. Még ha azonos bérrel is foglalkoztatja a Komarno környéki falubelieket. Lehet, hogy azt kérdezik: akkor települjünk át mindannyian? Sokan megtették, legalábbis a cégek székhelyét illetően. De nem csak kisvállalkozásokról van szó. Egy világhírű amerikai cég európai központot akart létesíteni Budapesten. A hírek szerint már meg is vette az irodaháznak kinézett telket, amikor – váratlanul – Gyurcsányék megemelték az adót. Gyors döntés: a központ nem Budapesten lesz, hanem Pozsonyban. És meg is valósult: kétezer alkalmazott központi irodaháza. A lényegesen alacsonyabb adókulcsokkal számolva a cégnek kifizetődő, megéri a helyszínváltás. És a szlovákok? Kikötötték, hogy a menedzserek Pozsonyban béreljenek lakásokat, és a vállalati kocsiparkjukat cseréljék le Skodákból álló flottára! A béreltlakás-árak jelenleg már elérik Pozsonyban is a brüsszelit… Az amerikai cég ellenvetés nélkül lecserélte a Fordokat, Opeleket, Volkswageneket Skodákra. Mindenki jól járt. Kivéve a magyar államot… és a reménybeli magyar alkalmazottakat, akik Budapesten dolgoztak volna. Úgy látszik, Szlovákiában van nemzeti gazdasági stratégia. És ezt elfogadják a multik is. Persze Pozsonyban nem Kóka János volt a gazdasági miniszter.