Magyar Hírlap online

Kicsi nyelv

Squor Éva, e-mail

Anya nyelve szép. Igaz, anya már régóta beszéli, ő tanított meg engem is az anyanyelvre. Úgyhogy nekem is van anyanyelvem, csak gyerekem nincs még hozzá, de majd megtanulom azt is. Viszont nem tudom, hogy apát is ő tanította-e meg az anyanyelvre, vagy apát az ő saját anyukája, az én nagymamám. Vagy van apanyelv is, csak apa nem akar rá megtanítani? Apa sokat dolgozik. Lehet, hogy nem ér rá ilyenekre. Anya itthon van, ráér beszélni.

A tesómnak is van anyanyelve, neki is anya tanította. Az első szava állítólag az anya volt, ahogy az enyém is. Igaz, a tesóm anyanyelve kicsit más, mint az enyém, az övé olyan fiús anyanyelv, néha nem értem, amikor jön a hülyeségeivel. De azért szeretem, mert ő a testvérem, és megvéd.

A nagyiékat többször nem értem, mint a tesómat. Olyanokat mondanak, hogy mennek röggönyre meg ilyenek. És azt is mondják, hogy törükköddző. De hogy a templomban, ahová járnak, mit keresnek cápák, azt tényleg nem tudom. Őket is szeretem azért, főleg amikor papa mesél a terpeszekről, amiket a háborúban kapott a gombától. Ott vannak neki a lábában, mutatta már sokszor, de én nem látom őket. Biztos ez is csak mese. De papa szépen és élvezettel mesél, neki is szép az anyanyelve, jó lenne tudni, hogy neki meg a mamának ki tanította meg, mert én őket nem ismerem. Anya azt mondja, nagyon kicsi voltam még, amikor meghaltak a nagyiék szülei, még beszélni sem tudtam, állítólag csak gügyögtem, apa fel is vette, már többször lejátszotta nekem, de én nem emlékszem rá, hogy mondtam volna olyanokat. Apa azt mondja, hogy ha nagy leszek, jó lesz, ha megvan, hogy tudjam, milyen volt akkor, amikor nagyjából akkora voltam, mint most. Csak egy kicsit kisebb.

Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából,
Squor Éva