Magyar Hírlap online

Kampánycirkusz

Vámosi Katalin, e-mail

Néztem az MSZP szombati budapesti kampánynyitóját. Kampányolnak. Kétségbeesetten, egyre hangosabban, látványos amerikai módszereket bevetve. A slepp, elöl-hátul, hű statisztaként, porondmesterjelöltjük minden szavát, mozzanatát megtapsolva éljenezte. Kész cirkuszi produkció. Azért bennem némi hiányérzet maradt. Hiányoltam a védőhálót, a rácsokat. Mégiscsak egy veszélyes cirkuszi produkcióról van szó, ahol a gyanútlan, kívülálló embereket védeni kell az időnként felbőszült állatoktól. Bár, ha jobban belegondolok, itt főleg fogukat és karmukat elhullatott, haldokló oroszlánok szerepeltek, egy-egy kölyök segítségével felemlegetve a dicső múltjukat, fényesítve hajdani emlékeiket. És utolsó napjaikban még belekapaszkodva az örök élet ígéretébe, illúziójába. Viszont nem értem, hogy az emelkedett hangulatukhoz miért nem kölcsönöztek egy gospelkórust, aki a mester minden kijelentése után „Ámen!” felkiáltással emelte volna az esemény grandiózusságát. Ja, hogy a gospel a keresztény vallásban használt zenei stílus? Nem baj, álszent társaságuk nagy része úgyis szemrebbenés nélkül mormolja vasárnaponként a miatyánkot valamelyik templomban. Ez az újabb szemfényvesztés már nem sokat rontott volna az imázsukon. A sors fintoraként, a kampánytudósító cikk alatt olvasom az internetes oldalon: „Miért annyira életbevágóan fontos a belső tisztítás és méregtelenítés? Magyarország szempontjából: »Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt!«” Így röviden, tömören, egyszerűen. Én a magam nevében még hozzátenném: „Bal sors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt”, hogy láthassam Mesterházyt és cirkuszát az Induljunk együtt! Utánam srácok! jelmondat alatt vonulni a manézs mögötti süllyesztőbe.