Magyar Hírlap online

Jövőnk a jelenben

Nagy Attila, Szombathely

Napóleon, amikor az 1805-ös hadjárata során Bécs alá ért, megkérdezte a császári főkamarást, a ravasz diplomáciai tanácsadót, Talleyrand-t, hogy mit kezdjen a magyarokkal. A válasz így hangzott: „Felség! A magyarok felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!” A másik kedvencem, amit a történelemtanárom szokott mondani: „Divide et impera – Oszd meg és uralkodj!” Ez jelenünkre is igaz – lásd a mostani, felnövekvő generáció oktatását, igazgatók és tanárok lehetetlenítik el a nemzeti érzelmű diákokat abban a szabad jogukban, hogy megemlékezzenek például Trianonról, s tiltják az árpádi jelképek viselését, de tiltanak turulmadarat is, pedig az is őseink szent történelmének része.

Bankkölcsönökbe és uzsorások hálójába taszított szülők sem képesek elmagyarázni ezeket a dolgokat, mert ők is hibásan lettek tanítva, és rabszolgamunkát végezve egyes multinacionális cégeknél, kihunyt belőlük a család eszméje. Pont annyit keresnek, hogy éhen ne dögöljenek, és közben felnövekvő gyerekeiket kiadják a média kénye-kedve szerinti tudatos hagyományromboló nevelésnek. Nemzedékről nemzedékre tüntetve el a történelmi hagyományokhoz való ragaszkodást.
Felelős ebben a mostani kormány, és az azt támogató politikai elit – az összes tagjával együtt. Bűnös mocsokban fetrengenek, társadalmi megosztást, nyílt és burkolt uszítást lehet a számlájukra írni – a hazaárulás bűne mellett.

Kérdezem ezek után, hogyan lesz összetartó ez a magyar társadalom? Vérrel, mint 1956-ban? Vagy békés úton?
Az idén választások lesznek. A kampány még jobban elmélyítheti a meglévő társadalmi megosztottságot. Felelősségre kell vonni a kormányt és az őt támogató politikai elitet. Kérdés persze, hogy ezt miként kéne megtennünk. A békés út talán az lehet, ha a választásokon egy olyan párt győz, amely elkötelezi magát a társadalmi szerződés mellett, és így alakít kormányt. Nem csak ígérget, és aztán megfeledkezve róla, ellentétesen cselekszik, a nép kárára. Ez a társadalmi szerződés a népre is hárít kötelezettséget, a felnövekvő generáció szüleire, hogy gyermekeiket nemzettudatosan, erkölcsösen neveljék. Természetesen nem feledkezhetünk el a mostani elit és a kormány bűneiről, őket el kell ítélnünk, és aztán létre kell hoznunk egy új történelmi alkotmányt – legyen az a Szent Korona-tanra épülő vagy azzal egyenértékű. Ezt mindenképpen meg kell tenni, a felnövekvő generációval pedig tudatni kell, hogy bűnt a társadalommal szemben elkövetni, felér egy hazaárulással. Ha ez nem így történik, és teljesen ellentétesen cselekszik az új kormány, akkor csak egy új 1956 jöhet, mert ez a nemzet már nem tűr elnyomást, megtévesztést.

Lehet, ezek a gondolatok súlyosnak látszanak, de inkább elkeseredettségről, kétségbeesésről van szó. Végre az elitnek is rá kell ébrednie, hogy a népet nem lehet örök szolgasorba taszítani. A történelemben rengeteg példa van rá: a patríciusok és a plebsz harca, de voltak uralkodók a középkorban, akik felismerték a nép hatalmát, és szerződést kötöttek a társadalommal, lásd legnagyobb királyunkat, Szent Istvánt vagy például II. Andrást. De példa nagyon sok van a globalizációra is, a Római Birodalom tett rá kísérletet – az eredményét szintén ismerjük.
Csoda-e hát, hogy a saját generációmnak nincs jövőképe, és a szüleink generációja szintén elveszteni látja a jövőképét? A következő felnövekvő generációt meg sem merem említeni… Ők vajon mit képzelnek el?
A jövőnk a jelenben dől el, de ehhez ismernünk kell a múltunkat.