2010-03-02
Igenek és nemek
Dobos Zsolt, Miskolc
Létezik-e a teremtő (ha nem píszí, legyen természet) által lényegében determináltan megszülető férfi és nő, avagy csak megtanítják nekünk, hogy melyik teljes életmódot válasszuk, mert különbség, ugye, semmi, de ha van, azt is (verbális) manipulációval, neveléssel ,„belénk verték”? Ha valaki nem észleli szűkebb-tágabb környezetében, hogy a két nem megjelenése, érdeklődése, gondolkodása mennyire más, és csak együtt képviselhetik az emberi nem értékeit, még csak a tudósokhoz sem fordulhat tagadásával. Ott ki kell átkozni a géntérképeket, a különböző idegpályákon másként futkározó elektromos jeleket, az egész hormonális biokémiát, a pszichológia (itt-ott már meghamisított) évszázados megfigyeléseit. Mert – mi, férfiak és nők – másban vagyunk erősebbek vagy gyengébbek, eredendően. Az ezt figyelembe vevő élet nemcsak a társadalom nyeresége, hanem az egyén boldogsága is. Ne váltsuk fogyasztásösztönzésre (óh, ,,szent” neoliberalizmus!) lányaink, fiaink (majdan női és férfi) alkotó terveit, álmait, vágyait. Az egyenrangúság isteni parancs, itt nem engedek a píszínek. Ami az egyenjogúságot illeti, ott voltak és vannak még (időben és helyben különböző) hibák, de ezek javításának módja nem a falanszterszerű uniszex/választható nem. Mentsük hát meg vonzódásaink, érzéseink, szerelmes verseink őszinteségét, hogy a jövő gyermekeinek ne ,,egyes és kettes számú szülői” (píszí) legyenek, hanem egyetlen, utánozhatatlan, pótolhatatlan édesanyjuk és szerető édesapjuk, akiktől egy boldog gyermek- és ifjúkor során emberi és társadalmi-polgári tartást kapnak.