Magyar Hírlap online

Gyilkos hitel- és pénzpolitika

Varga József gépészmérnök

Ha csak egyetlen család tragédiájáért, még ha csak részben is, az ellehetetlenítő hiteltartozás okolható, sőt az maga az ok, akkor a cím már vitathatatlanul igaz – és a gond orvoslásra vár. Több családi tragédiáról hallattunk az elmúlt években. A legutóbbi, ácsi tragédiát a média ízléstelenül, perverz részletezéssel tárgyalta, és az okok közt a legsúlyosabb, a túlságosan magas hitelről szóló információ szinte elveszett…

Amióta az új kormány megalakult, egyvégtében érzékelhetjük, legalább a megszólalás szintjén, hogy a korábbi, tragikusan rossz kormányzati politikán változtatni akar a kabinet. Csakhogy a családok napi kiadásaik és kötelezettségeik teljesítésére kitűzött terveit a korábbi kormányzat egyetlen húzással, az áfa emelésével keresztülhúzta. Miért is? Mert Magyarországon csak az árak emelésére vonatkoztatják világpiaci retorikát, viszont a bérek emelésére a magyar kormányok tizedszázalék pontosságú ajánlásokat tettek.

Azt tudni illik, hogy a multinacionális cégek – a pénzügyi fegyelem és saját profitjuk okán – pontosan be is tartják a bérajánlásokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kivételes szakmai munkaerőért akár bérduplázást is megtesznek, de az átlagos ajánlást lojálisan betartják! A kivétel tehát erősíti a szabályt…
Másfél évtized óta azt halljuk, hogy a béreket nem szabad a termelékenységgel arányosan növelni, mert az extraprofitból új munkahely lesz. Hát ahogyan ezt Bokros Lajos, a bérvisszafogás zászlóvivője és (ama viccbeli) Móricka elképzeli… Immár másfél évtizede és az uniós csatlakozás után hat esztendővel sem áramlik ide Nyugatról az értékteremtő tőke. A tartósan alacsony bérek viszont ellehetetlenítik a családokat, ami jó lehetőség kicsiny vagyonkáik megkaparintására, akár a hitelintézetek, akár a külföldiek által.

Ebben a helyzetben a mindenkori magyar kormánynak megkerülhetetlen teendői vannak: a megélhetés ellehetetlenítését tudatosan előidéző Gyurcsány–Bajnai-féle áfaterrorral ellentétes intézkedéseket kellene most már azonnal, például szeptember 1-jétől meghozni.

Minden egyes nap kivárás, késlekedés óriási károkat okoz. Áfacsökkentés esetén bevételkieséstől nem kell tartani, mert a megélhetés terén az hiányhelyzetet számolna fel, és a tőke azonnal visszaforog a gazdaságba: a növekvő fogyasztás alapján termelésbővülést indukálva. A bankokon kívül az energia hatósági árcsökkentését is realizálni kell, mert az exponenciálisan hat az inflációra és az ellehetetlenülésre.

Mindezeket az egyén önerőből már nem képes kezelni. A kormányzat azonnali, ésszerű cselekvésére volna szükség, a mindennapok fojtogató kényszerének feloldására, a kisemberek védelmére. Szerény véleményem szerint az uniós munkáért uniós bérekre és nyugdíjakra volna szükség, azaz felzárkóztatásra. Csak így javítható az ország és polgárainak helyzete is.