Magyar Hírlap online

Fiatalok, övék a jövő

Vitéz Balogh Imre, Vác 56-os Vitézi Lovagrend törzskapitánya

A vonaton utazva hallottam egy csoport fiatalt beszélgetni. Pesszimisták voltak az ország jövőjét illetően, szavaikba néha cinizmus is vegyült. „Ha önálló akar maradni ez a nemzet, akkor annyi lesz neki…” – mondták. Ifjúság. Látszólag csak egy szó. A valóságban sokkal többet jelent: lendületet, erőt, tudást, élni akarást, a nemzet jövőjét. Ma az ifjúság a legnagyobb krízisét éli át. Visszatekintve a szociálliberális kormányzat ténykedésére, a kultusztárca csapongó, semmitmondó, az oktatást ellehetetlenítő intézkedése az ifjúságot érzelmi szakadékba hajtotta. Ez a generáció különböző világnézetű, gondolkodású fiatalokból áll. Ma, amikor a kormány tevékenysége arra irányul, hogy visszaállítsa azt az oktatási formát, melyet nemzetinek vallunk, és ami az erkölcsileg is magasabb rendű tudást adja. A szavak, amelyeket a vonaton hallottam, rámutatnak arra, hogy nem lehet félvállról kezelni a fiatalokat, nem lehet lekezelő hangnemben beszélni velük. Akik ezt csinálják, vagy nem tanultak a történelemből, vagy érdekli őket az 1848-as márciusi ifjúság és az 1956-os egyetemisták serege, akik életüket áldozták nemzetünk érdekében. Nem veszik észre, hogy romlik, bomlik nemzetünk, és a fiatalokat a közömbösség és a cinizmus veszélye fenyegeti? Csak velük, általuk lábalhatunk ki abból az adósságcsapdából, amelyben 1945 óta vergődünk, a jóvátételek, a kölcsönök, mind a rabszolgaság jármait jelentették, s jelentik ma is. Történelmünk során az élősdik sokasága volt rajtunk, tegnap Moszkva, ma Washington, a proletárdiktatúrából a szociálliberális anarchiába? Csúszunk lefelé a lejtőn, amit az IMF és a Világbank urai építettek nekünk. Azért kellene vigyáznunk a fiatalokra, mert ők azok, akik még megállíthatják mindezt.