Magyar Hírlap online

Elfolyó stratégia

Tóth András, e-mail

Igazán ideje lenne, hogy legyen stratégiánk, még a Dunára való tekintettel is. Hallom a médiából: most aztán az összes érdekelt összeült, hogy a Duna jövőjéről döntsön. Vendéglátó természetesen a pár óra múlva süllyesztőbe lévő kormányunk, a tőle megszokott vehemenciával. Érdektelenül! Értelmetlenül! A németnek, osztráknak érdeke, hogy hazánkon keresztül tudjon hajózni, szerbnek, románnak szintúgy. És nekünk?

Mielőtt nagy rössel nekilátnánk tíz körömmel kikotorni a Duna medrét, nem ártana egy kis számadás. Azt akár ki is hagyhatjuk, amit a szlovákok követtek el ellenünk. Gondoljunk bele, mi történt volna, ha a felső szomszédunk alulra kerül! Már a „C” variáns napfényre kerülésekor biztosítottak volna a teljes együttműködésükről, az első kapavágást elkövetőket úgy lőtték volna szét kis ágyúval (meg naggyal), hogy azt hihettük volna, itt az augusztus 20-i tűzijáték! Viszont az impotens érdekvédőink, ha nem is azonnal, de elkullogtak Strasbourgba. A jövő században tán még eredménye is lehet. (Tán csak nem onnan ollózta Gyurcsány a „majd meg unják” című slágert?)

Jó, ha tudjuk: sem az EU, sem a németek nem fogják a stratégiát pénzelni, szintúgy a sógorok sem. A pénz nem fog sem a szerbektől, sem a románoktól folydogálni! Nekünk meg a 4-es metróból, autópálya-, BKV- és fürdőfelújításokból maradt, el nem költött, el nem lopott pénznek pont jó helye lenne a Dunában! Jut eszembe, én is megígértem a nejemnek, hogy elviszem a Bahamákra pár hónapra kikapcsolódni, onnan meg átruccanhatunk Macaóra kicsit kaszinózni, mert Monaco nekünk már piti. Ennyit a stratégiáról…

És kicsit komolyabbra fordítva a szót, nézzük, honnan indultunk! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Detert nevű rt.-nk. Mint azt a sok hozzáértő megállapította, ráfizetéses volt, sürgősen meg kellett szabadulni az iszonyú tehertől. Hogy közben ki járt jól? A vevő mindenesetre, és gondolom, aki ilyen szépen bekormozta, az is. Aztán, hol volt, hol nem volt, volt ám nekünk világra szóló hajógyártásunk is, bizony! És még ehhez tartozott: volt bizony Dunaújvárosunk meg Ózdunk, merthogy nem papírhajókat építettünk, de nem ám! Meg kikötőink, amikre hajók nélkül nem volt szükség! Mert elfelejtettem mondani, hogy a belvízi hajózást is belefojtották a sárba, a nagy jó szándék következtében. Igaz, az egész ország erre a sorsra jutott. A segélyből nem lehet nyaralni, felesleges a sétahajó, nem kell üdülő. Akinek ilyen igénye, de igazolt igénye van, az vegyen magának sétahajót meg üdülőt!