Magyar Hírlap online

Elférünk mindannyian?

Ligeti András, Toronto

Most jövök talán utoljára haza – nyolcvanöt éves kanadai magyar vagyok. Megy a rádió, megy a tévé, s hallom-látom, ahogy embereket kilakoltatnak. A Horthy-érában a hazamenekülő rengeteg embernek hirtelen kellett valamilyen lakást adni, azoknak, akiket repatriáltak, s hiány volt. Ma meg elnézem Budapestet, s annyi üres lakópark és irodaház van, hogy azokban a főváros teljes lakossága elférne. És akkor: hová teszik a kilakoltatott gyerekes családokat? Nagyon szépen kérem önöket, egy riporterük kövessen nyomon egy ilyen kilakoltatást! Mert általában odáig megy a vágókép és hang, hogy a család bútorait felrakják egy teherautóra. De aztán az hol teszi le őket? Hová megy a család? Ha nincs tiszta ruhájuk, másnap hogy mennek iskolába, munkába? Egyik nap betelefonált a tévébe egy lakásától megfosztott ember, és felizzottak a vonalak. Lám, az ügy mindenkit érdekel, közfelháborodást kelt. Nem beszélve arról, hogy a riport felnyithatná azok szemét, akik mocskos alkoholistát látnak az utcára lökött honfitársban. Harcoltam a Don-kanyarnál, harcoltam ’56-ban. De azt nem tudom elképzelni, hogy a 21. században egy család a parkban lakjon. Ilyen nincs !