Életkorhoz kötött minimálbér

Sokszor áldatlan vita folyik a minimálbér emelésének szükségességéről és lehetőségéről. Sajnos azonban a viták mindig leegyszerűsített lózungokkal minősítik a javaslatokat. Ezek egyike: az alacsony bér tőkét vonz! Ez nem igazolódott be az elmúlt két évtizedben. Más esetben – a gyakorlat oldaláról nézve – lehet olyan véleményt hallani, hogy esetleg egy munkás a bérét sem termeli ki… Bizonyos viszonyok közt ez is igaz lehet. Ezzel szemben – társadalmi léptékben – igaz, hogy még a legkisebb munka is jobb, mint a munkanélküli tengés-lengés!Ma a minimálbér bruttó 93 ezer forint, aminek nettó tartama kedvezmény nélkül hatvanezer forint. A garantált bérminimumnak nevezett szakmunkás minimálbér 108 ezer, vagyis nettóban hetvenezer és hétszáz forint. Teljes mértékben idő- és energiapocsékolás azon vitatkozni, méricskélni, ellenőrizni, hogy ez az összeg egy-két százalékkal több vagy kevesebb, ha egyszer a szűkös megélhetéshez elégtelen, mert ahhoz harminc-ötven százalékkal kevesebb.Teljes mértékben igaza volt Orbán Viktornak 2000-ben, amikor a gazdasági funkcióját vesztett minimálbért előbb negyven, majd tíz százalékkal megemelte. Ez nem jótékonykodás, nem populizmus volt, hanem visszaállította a minimális bér azon szerepét, hogy a munkát végző ember olyan bérezésben részesüljön, amivel a társadalmi munkamegosztásban a fogyasztása által résztvevő lehessen.Ideje volna ismét változtatni a minimálbéreken – az életkori sajátságoknak megfelelően! Például a munkaviszonyban töltött időhöz köthető volna a minimálbér értéke, ahogy a nyugdíj is növekszik ilyen módon. Reális lehetne például a harminc- vagy ötvenéves kor felettiek számára az önálló életvitelhez alkalmas bérminimumot megállapítani. Ily módon elkerülhető volna, hogy egy fiatalkorú, aki családban él, és aki például postázással vagy takarítással, könnyű fizikai munkával foglalkoztatható, ne kerüljön egy kalap alá a bérezésben a nehéz fizikai munkát végző családfenntartókkal.Megjegyzem: egykor mi, az ötvenes években azon versengtünk, hogy például egy szakmát tanuló inas pénzt keres, a technikumba, gimnáziumba járók pedig nem. Ezen úgy változtattunk, hogy aki tehette, a nyári szünetben elment dolgozni, hogy pénzt keresve javítsa a helyzetét, önállóságát. Mert pénzzel az önállóság és az önbecsülés javulhat, de pénz hiányában még a felnőtt emberek önbizalma – esetleg családja is(!) – csak tönkremegy. Ez pedig nem versenyképes semmiképpen. Sürgős változtatás szükséges.