Magyar Hírlap online

Döntöttem: szeretlek

Kádas Anikó, e-mail

Írok. Neked írok, de hangosan olvasd, mert nekik is, értük is szól. Azért, mert végre éreznünk kell a jövő jelentőségét. A jövő, amely nem az enyém, csak az övé. Hiszen enyém már a múlt és a jelen. Legyen elég ennyi. De az ő jövőjéről nekem kell gondoskodnom. Nem tudok mindig vigyázni rá. Így hát valóban nem mindegy, kinek a kezébe adom sorsát. Ő csak rám számíthat, neki én vagyok az igazság, az iránymutatás, a példa, a védelem. Hát meg kell védenem. Azért születtem, hogy rá vigyázzak, amíg tudok. A szüleim igazi példaképek számomra. Volt és van hitük. Hitük családban, életben, a tisztességben, Magyarországban. Azt álmodom, hogy jó itt élni, és szeretem, hogy ő is itt él velem, biztonságban. Nem akarok elmenekülni, csak azért, mert nincs kire bíznom a családom. Ma a senkik próbálják elhitetni velem – és veled is –, hogy vigyáznak ránk, közben távolivá és elérhetetlenné tesznek mindent, amiben a szüleim és én hiszünk. Azt sem bánják, ha nem érezzük jól magunkat, nem érezzük, hogy szüksége van ránk a világnak, a hazának. Akár el is mehetek. Kár, hogy nem fizetem be az adót, de hiányozni nem fogok. Pedig nekem mindenki hiányzik, aki fontos nekem, és elmegy. Ő is hiányzik egész nap, amíg a „szekeret tolom”, a haza szekerét. Szívesen teszem, de közben szeretném azt érezni, hogy fontos vagyok. Akkor boldogabban ölelném át este, mert tudnám, érte is úgy tehettem valamit, hogy közben észrevettek. Hamarosan. Hamarosan döntenem kell. Miket beszélek?! Már régen eldöntöttem. Furcsa, de egy egyszerű írásjellel – egy x-szel – mutathatom meg, hogy szeretem őt, a családomat és a hazámat. És szeretlek téged is. Én megteszem érted! Te is megteszed érte?