Magyar Hírlap online

Do ut des

Pásztori Tibor Endre, e-mail

Látszólag minden rendben: így kérdezünk és így is válaszolunk. Nem magyaros sem a kérdés, sem a felelet. De egyszerűen alkalmas – még az alkalmatlan helyzetekben is. Lássuk csak, mi történt és mi történhet a lappangó látatlanban, az átmázolt, jobbára átalakított családi és nemzeti életünkben. A mosolygós történet arról szól, hogy egy házban régen kocsma volt: A fekete medvéhez. A bejárat fölött állt e név, mellette a medve ábrája. Az idők folyamán azonban a ház megszűnt kocsma lenni. A felírást átmeszelték. Szép napsütéses idő következett. A név egészen eltűnt. Egyszerre azonban borúsra fordult az idő, néhány csepp eső is esett, s íme, mi történt? Előbb alig láthatóan, majd, ahogy a borús idő tartott, egyre szembetűnőbben bújt elő a fekete medve.

Családi és nemzeti életünk borús napjaiban is egyre gyakrabban előbújik a fekete medve, amely nem egy esetben hangot ad – még morog is. A történelem folyamán megszenvedett Kárpát-medencei magyarság nemcsak a külső, látható jegyekben veszített önlényegéből, és kényszerült gyakori színcserére. Amivel az elnyomók jöttek, amit magukkal hoztak – és a barbár szokásjoggal –, azzal a számunkra teljesen idegen életszemlélettel és életvitellel megfertőzték a tiszta lelkiséget, a büszke magyar jellemet.

Észrevétlen – akár az utca pora – rakódott ránk évszázadokon át a do ut des, az adok, hogy adj latin eredetű mondás és cselekvés. Ez az elv hasonlít a quid pro quo – valamit valamiért – ugyancsak latin igazságra. Az első mondás, eredetére nézve, az ókori római vallási gyakorlatra utal, miszerint az áldozat bemutatójának jogos elvárása van az érintett istennel szemben, azaz viszontszolgálatot vár el. Feltehetően alku tárgyát is képezi a kultikus cselekmény. És hogy még tovább gördítsük a követ: jótett helyébe jót várj.

A rejtett gondolkodás és a kimondottan üzleti alapon történő egyezkedés teljesen kizárja a keresztyén erkölcsiséget. Ezt tudja bizonyítani a következő: miért vagy olyan gonosz hozzám, hisz neked semmi jót nem tettem… A magyar nemzet lelki tisztaságát, őszinte becsületességét, összes velejáróival együtt, racionális érveléssel nem lehet megokolni – minthogy a keresztyén tanítás sem logikus. Krisztus pedig végképp nem az. Csakhogy ez már nem gond, hiszen van erőnk. És ez Isten ajándéka: az erő, amely átöleli az egész világot. És mi is megkeressük és átöleljük egymást. Az agapé görög szó, jelentése: szeretet, vendégség. Az ókori görög gyakran utal az általános szeretetre, vagy mélyebb értelemben az „igaz szerelem” kifejezéssel az általunk is elfogadott szeretetre, amelyet éppen úgy tudunk körülhatárolni, hogy megkülönböztetjük a szerelem fogalmát a vonzódástól. Az Újszövetség áldozati szerelem, amelyet minden nyelven a Szeretet Himnuszaként ismer a világ. (1Kor 13: 1-13.)

Igen gyakori a philia görög kifejezés, amely magában foglalja a hűséges barát, család és közösség fogalmát, és amelynek Arisztotelész koncepciója szerinti értelme ugyancsak a szeretet. Az a szeretet, amely az égből szállott alá, nem a do ut des, nem az adok, hogy adj elve alapján működik. Ez a szeretet ad, de nem kér. Mindent ad, semmit sem kér! És nincsenek benne előtűnő medvék. Hát bennünk se legyenek!