2010-08-13
Bűzös kirándulás
Zsók Mária, e-mail
Nagyjából egy hónapja olvastam egy cikket Lakóövezeti sertéstelep uniós pénzből címmel (MH, 2010. július 1.). Sajnálom Újlengyel lakóit. Azért sajnálom, mert elviselhetetlen lehet majd a környékük „bűze”. Az ezzel járó kellemetlenségeket csak mostanában tapasztaltam meg, amikor egy plébániai gyerekcsoporttal táboroztunk Borsosberényben. Gyönyörű, jó levegőjű, tiszta faluba érkeztünk, ahol barátságos, szívélyes, befogadó emberekkel és polgármesterrel (is) találkoztunk. Ottlétünk második napján azonban hirtelen megváltozott a jó levegő. Iszonyú büdösség lengte be a tájat éjjel-nappal. Nem a hagyományos vidéki, talán még szerethetőnek is mondható trágyaszag volt. Szállásadónk szabadkozott, bocsánatot kért, hogy ez nem szokott így lenni. „Nagyon erőseket lélegeznek a lovak” – mondták a kisebbek, a nagyobbak pedig kérdezgették az embereket, hogy mi ez a bűz. Mondták, hogy ők is szomorúak, de nem tehetnek róla. Valakinek nagy földterülete van itt, és azt trágyáztatja „valamivel”, aminek ilyen szaga van. Ott ért bennünket egy zivatar, amely során a körülöttünk lévő területet elöntötte a víz, még nagyobb bűzt hozva. A falu életét rosszabbá tudja tenni, de emberségüket, barátságosságukat nem. A mi gyönyörű élményeinket sem tudja elvenni. Közben visszaadtuk a nemes állatok becsületét is, és már a kisgyerekek is tudják, hogy nem a lovak „lélegeztek nagyokat”.