Magyar Hírlap online

Barroso gondja

Szabó Julianna író

A Magyar Nemzeti Bank nem tartozik senkinek számadással a munkájáról, gazdálkodásáról. Több mint húsz éve általában veszteséges, de hogy miért, azt nem tudhatja senki. Viszont az éppen aktuális költségvetésnek (az adófizetők pénzéből) finanszíroznia kell a veszteségeit. Ez az áldatlan állapot régre nyúlik vissza. Még Kádár Jánost vezette orránál fogva Fekete János, a MNB akkori elnökhelyettese. Fekete eladta az ország teljes aranykészletét, kihúzva már akkor az egyik legfontosabb pillért a gazdasági önállóság oszlopából. Meggyőzte Kádárt, hogy az egyetlen helyes út, ha kölcsönt veszünk fel az IMF-től. Azóta sem tudtuk összeszedni magunkat, nem csoda hát, hogy ezt a zseniális gazdasági kudarcot a szoclib kormány magas állami kitüntetéssel ismerte el.

A rendszerváltás után az összes jegybankelnök, kivéve Járait, liberális politikus volt, semmi más nem állt érdekében, csak az, hogy átláthatatlan, nyomon követhetetlen legyen a pénzügyi politika. Most, amikor, mindenkinek – lassan írom, hogy jól olvassák –, min-den-ki-nek óriási áldozatot kell hozni azért, hogy az elmúlt nyolc év ámokfutásának eredményét valahogy túléljük, az MNB ebből is ki akar maradni, már ami az áldozatot illeti, a veszteséget termeli továbbra is. Állítólag van elkülönített kerete a forint védelmére, eddig még nem érezte úgy, hogy be kéne dobni, de ezt a mostani törvények értelmében nem használhatja fel az állam, nem rendelkezhet vele! Joga csak arra van, hogy fizetheti majd a gazdasági év végével az MNB veszteségeit.

Amennyiben a kormány számolhat az MNB tartalékával, nem kell olyan megállapodásokba belemennie az Európai Unióval és az IMF-fel, amelyek nemzetnyomorítóak, teljes függőséggel járnának, olyan kötelezettségvállalásba kényszerítenek, amelyeket nem tudunk teljesíteni. Ezzel még jobban kiszolgáltatjuk magunkat a nemzetközi pénzvilág kénye-kedvének. Érthető tehát, hogy Barroso, akinek már az is gondot okozott, hogy az általa összefogni kívánt európai egységben van egy kicsi ország, amelyikben a választások után kétharmados parlamenti többséggel alakulhatott kormány, ezzel a lépéssel sem tud mi kezdeni. Annál is inkább, mivel az általuk kényszeresen kibővített monetáris unió bajban van, és nagyon úgy tűnik, hogy igénybe kell venniük a liberális pénzvilág segítségét. Ennek azonban ára van, többek között a mi nem szoclib kormányunk tönkretétele.