Barátaink-e a környezetvédők?

A Nobel-díjas N. E. Borlaug mezőgazdász, a „zöld forradalom” sikeres irányítója úgy nyilatkozott, hogy „környezetvédelemre szükség van, de környezetvédőre nincs!” Ma, amikor sok munkanélküli diplomás van ezen a területen, akkor jó lenne a sikeres növénynemesítő és növénytermesztő figyelmeztetését komolyan venni. Sok szakember a mezőgazdaságban és az iparban „zöld anarchistákról” beszél, és előszeretettel hasonlítja őket össze a kommunista vagy vörös anarchistákkal. Erre alapot ad, hogy többen a mai zöldek közül maoistaként kezdték, és kommunistából lettek más típusú világmegváltók. Hirdetnek valamit, amihez nem teljesen értenek, de szakértelmet igénylő fizikai munkát nem akarnak végezni. A megtámadott termelők, például a libatenyésztők kiengesztelő és elhallgatást eredményező pénzadományából akarnak továbbra is jól megélni. A kinti munkánál a napfény vagy az eső, a benti munkánál a rossz levegő károsítaná az egészségüket – mondják. Tudásuk a marxista egyetemeken szerzetthez hasonló, munkaszeretetük is vetekszik a korábbi pártmunkásokéval. Társadalmunkban a többiek gyűjtötte mézből mind többet követelnek. Nobel-díjas kollégánk megállapítását negyvenkét évvel a kitüntetése után nálunk is komolyan át kellene gondolni! A piszkos „mancsokat” nem megvesztegetni, hanem szakértelmüknek megfelelő, fizikai munkavégzésre kellene fogni. A Mal, az évtizedünk legnagyobb haváriáját okozó nagyüzem tulajdonosa és vezetője a 2000-es adatközlés szerint a Magyar Környezetvédelmi Egyesület elnöke. Ennyit a környezetvédőkről!