2012-01-13
Az elnök önállóságáról
Nyugdíjas (név és cím a szerkesztőségben), Lakitelek
Egyetemi hallgató voltam 1946-47-ben, amikor az amerikaiak visszaadták Nyugat-Németországból a nyilasok által odamenekített, a Magyar Nemzeti Bank tulajdonát képező aranytömböket. Ez akkor jó hatással volt a forgalomba hozott forint stabilitására. Ezt akkor Budapesten ovációval fogadták, és szép gesztus volt az amerikaiaktól. Azóta ez az arany eltűnt. Ha jól emlékszem, Surányi György volt MNB-elnök eladta, vélhetően a nemzetközi pénzpiacon, mondván, hogy ez az érték holt tőke, amit ennek a szegény országnak érdemes hozamra befektetni. Ennek megtörténte után, néhány év múltán, a tévében és az ellenzéki sajtóban megjelent az a hír, hogy az MNB befektetése külföldi bankfiókok formájában történt, és ezek csődbe jutottak és felszámolásra kerültek. Ezzel kapcsolatban már csak arra emlékszem, hogy egy bécsi bankfiókot említettek, amely kilencszázmilliárd forint veszteséggel került felszámolásra. A közelmúltban olvastam, hogy jelenleg a jegybanknak jelentéktelen aranykészlete van, amíg például a szegényebbnek mondott Romániának körülbelül százhúsz tonna a nemzeti aranykészlete. Az MNB aranykészletének eladása kizárólag és egyedül a nemzeti bank akkori elnökének (Surányi György) az eljárása, intézkedése, egyszemélyi eljárás formájában történt. Ehhez a jegybanki törvény alapján joga volt, és ezt a jelenlegi jegybankelnök (Simor András) is megtehetné, ha lenne mit eladni. (Jelenleg nem sok arany jutna eladásra.) E téren jogsértés nem történt, és ezért felelősségre vonás sem történhetett. Más szóval a jegybank elnöke egy személyben egy kvázi miniállam az államon belül. Itt nincs beleszólási joga sem a parlamentnek, sem a köztársasági elnöknek. Vagyis itt nem érvényesülhet a népakaratnak mondott demokrácia. Ez mindenképpen ellentétes a nemzetet alkotó állampolgárok érdekével. Ezért mint egyszerű, hétköznapi diplomás részéről egyszerűen érthetetlen, hogy állami szinten hallgatnak erről a kérdéskörről. Ezt kellene az érdekelt nyugati szakembereknek elmagyarázni, hogy mégis abszurdum, hogy jogszerűen, de felelőtlenül, erkölcstelenül egyszemélyi jogosultsággal el lehessen tékozolni egy nemzeti bank pénzének fedezetét is képező, körülbelül hatvanöt tonna színarany készletet.