Átoksori kísértetek

Tisztelt Bayer Úr!Egyre kevésbé hiszem, hogy jön a kiegyezés, annak ellenére sem, hogy a szükség talán még soha nem volt ekkora. Az ember fohászkodik, küzd, csitítja magát, hogy ne legyen hasonlatos a majálison levegőbe lövöldöző idiótához, erre… Erre mindig jön egy Kertész Ákos, Heller Ágnes vagy egy dánielpéter. Vagy jön a Magyartanárok Egyesületének közleménye, amely szerint: „Wass Albert – néhány korai művétől eltekintve – inkább népszerű lektűríró, így helye lehet az irodalom határterületei érettségi tételtípusban, de nem a Nemzeti alaptantervben.” Mit mondhatunk ilyenkor azoknak, akik legszívesebben vagonokat töltenének meg az efféle beteg lelkű emberekkel? De őszintén, hogyan lehetne negligálni az ilyen kinyilatkoztatásokat? Azzal, hogy „okos enged”? „Kutyaugatás, szamárordítás nem hangzik az égig”? „Hallgattassék meg a másik fél is”? Nem tudom, de valami iszonyatosan rosszat érzek a levegőben… Az Átoksori Kísértetek világa sejlik fel előttem, amikor kényelmesen hivatkozunk kétharmadunkra, miközben a szemünk láttára rohad szét minden körülöttünk. Ilyenkor az ember legszívesebben hazamenne Komlóskára (áldott falu, ha teheti, látogasson el majd oda egyszer), teletöltené a kancsót jóféle hegyaljaival, Jókait olvasna a verandán a Nagy-Papajt bámulva közbe-közbe, de… Nem lehet. Valamit tenni kellene, és nagyon sürgősen. Ön szerint mit?BarátsággalPólik Sándor, e-mail