Magyar Hírlap online

Ahol a füst is egyenesen száll…

Szabó Attila, Sopron

E szemléletes megállapítás barátom szájából szokott volt elhangzani a nyolcvanas években, ha valamely beszélgetés alkalmával a szomszédos Ausztria került szóba. Pár napja úgy döntöttünk, megnézzük, vajon ma is ennyire szembetűnőek-e a különbségek hazánk és régebbi vágyálmaink földje, a gazdag és szép Nyugat között. Sopronból mintegy húszpercnyi autózással jutunk el a történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városába, a – Trianon óta Ausztriához tartozó – Fertő-parti Rusztra.

Megérkezve rögtön feltűnik, hogy nemcsak a hagyomány szerint, hanem ma is szinte minden ház kéményén gólyák fészkelnek. Tollászkodnak, kelepelnek, fiókát etetnek, ritkán látható zavartalan közösségben élnek a városka lakóival. S a vendégekkel, az ide látogatókkal is, akik a mesésen szép, virágos, ódon kis terek és utcák teraszain, a kapualjakban kialakított vendéglőkben üldögélnek, beszélgetnek, helyi borokat, ételeket kóstolgatnak.

A csodálatosan gazdag városmúzeumban nem kell belépődíjat fizetni! Rájöttek – meséli a háromszintes mú­zeum egyetlen (!) alkalmazottja –, hogy akármilyen kicsi a tarifa, az inkább elriasztja a vendégeket, míg az önkéntes támogatás lehetősége nagyban növeli a látogatók számát, s a bevétel miatt sem panaszkodnak. A múzeum termeiben és folyosóin nem csak kiállítási tárgyak láthatók, hanem megvásárolható ajándékokat is elhelyeztek. Még egyszer mondom, sehol egy bizalmatlan, zavaróan figyelő, sarkunkra lépő teremőr, sehol egy tolakodó, valamit ránk erőltetni akaró alkalmazott.

A Fertő-part felé sétálva az utcák lámpaoszlopaira kifüggesztett, becsületkasszás újságvásárlási lehetőséggel találkozunk. A nádasból kibukkanó vízpart szabadon megközelíthető. Nincs drótkerítés, nincsenek fáradt, mogorva belépődíjszedők. Van viszont szépen gondozott part menti sétány, pihenőpadok, játszótér, kis karám mögött szabadon legelésző őshonos állatok, víz felett repülő, vízben úszkáló madarak, távolban fehérlő vagy éppen kikötni készülő vitorlások.

Bizonyára lehetne rossz példákat is találni. Mi most egy biztonsági- és teremőr, drótkerítés, rosszkedv és bizalmatlanság nélküli, múltját és jelenét hasznosan és hangulatosan összekapcsolni tudó világot láttunk. Anderes Welt, más világ – szokta még barátom hozzátenni a címben idézett mondatához. Ma kicsit csalódottan, de mi is csak megismételhetjük a harminc évvel ezelőtti sommás véleményt.

Hát hosszú, eredményes életet, Széchenyi-terv!