Magyar Hírlap online

Adventi várakozás

Bartalis Imre, Tapolca

Tizenhárom éves voltam, harmadikos gimnazista, amikor a velünk szemben lakó Krausz nénit elvitték. Nem tudtam, hogy miért sírtam, de Krausz nénit nagyon szerettem – és hiányzott. Később hallottam, hogy a községből elvitték az összes zsidót. Leitner Samu bácsi nem fog többé hajat vágni nekem, és Stern bácsi nem fog többé cukrot adni. Ennyit éreztem az egészből, nem értettem belőle semmit.

A német megszállást úgy éltem meg, hogy a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban az osztályfőnökünk hazafias beszédet tartott: mindegyikőnk sírt, mert elveszett a haza. Megparancsolta, hogy másnapra tegyük ki a kokárdát, hiszen eggyel kevesebben vagyunk, nem jön többé hozzánk Forsreiter. Azt hiszem, nem sokat értettünk a körülöttünk zajló világtörténelmi eseményekből, de tudtuk, hogy magyarok vagyunk, és hogy valami borzasztó történt velünk. Különösen akkor értettük ezt meg, amikor két nap múlva egy német tiszt jelenlétében levetették velünk a büszkén hordott kokárdát. Nem telt el egy évtized, ugyanúgy sírás szorongatta torkunkat, amikor tanárainkat vitték el, mert papok voltak, mert tisztességre, hazaszeretetre, istenhitre tanítottak bennünket.

Majd jött egy negyvenéves korszak, amikor a történelemkönyvek mély hallgatásba burkolóztak, vagy csak a fasizmus áldozatairól beszéltek, és bennünket, a magyar népet is kollektív bűnösnek kiáltottak ki: a fasizmus „utolsó csatlósainak”. Most, hogy nap mint nap a holokausztról hallok, felrémlenek bennem emlékeim. Érdeklődve hallgatom a történészek okfejtéseit. Egyben egyetértek velük: elítélendő korszak volt. A kollektív bűnösségnek pedig még a gondolatát is visszautasítom mint a magyar zsidósággal egy hazában élő honpolgár. Nem vagyunk bűnös nemzet! Aki ezt állítja, hazaáruló! Azért, mert volt egy őrült Szálasi Ferenc, aki bűneiért megkapta méltó büntetését, azért a magyar nép nem bűnös. Akik rendszeresen terjesztik hazánkról, hogy antiszemiták vagyunk, azok is hazaárulók. Ha hazánkban üldöznék a zsidóságot, akkor többen elhagyták volna már az országot, holott pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Több helyen építkeznek és alakítanak ki kolóniákat hithű izraelita családok. Ők talán még nem hallottak a magyarországi antiszemitákról? A rendszerváltozás után nem gyűlöletet kell kelteni hazánkban, különösen nem advent idején, hanem hazaszeretetre, embertársaink megbecsülésére, hitre kell tanítani népünket. Ne veszítsük el hitünket önmagunkban! Akarjuk megtanulni és alkalmazni Szent István Imre fiához írt intelmeit. Akkor őszinte szívvel tudjuk siratni a Krausz néniket.