Magyar Hírlap online

A soproni népszavazás

vitéz Hábel György erdőmérnök

December 14-én lesz a 90. jubileumi évfordulója az 1921-es soproni és Sopron környéki népszavazásnak. Ez volt a magyar reménykedés első boldog napja. Bízom benne, hogy államunk közjogi méltóságai és Országgyűlésünk ünnepi ülést tart majd Sopronban és Budapesten. Ha erre nem kerülne sor, akkor soha többé nem fogok elmenni szavazni. A szomszédok érzékenységére nem kell adni, rossz lelkiismeretük miatt mindig érzékenykedni fognak.

Ezt a népszavazást megelőzte nyugat-magyarországi felkelésünk, ami azért robbant ki, mert a győztes nagyhatalmak nem általános Kárpát-medencei népszavazással alakították ki az új magyar államhatárt, hanem Európa keleti részén Németország és Szovjet-Oroszország ellen egy új és nagy katonai szövetséget szerveztek, és ebben hazánkat ellenségnek minősítve, új határunkat kizárólag katonai-stratégiai szempontok alapján alakították ki, nemzetünk egyharmadát pedig idegen uralom alá kényszerítették.

A szétvert, kifosztott, megszállt, tönkretett és védelem nélkülivé tett hazánkat a kisantant félmilliós, erősen felszerelt hadseregei „csendőrként” katonai, politikai, gazdasági abronccsal vették körül. Ha a győztes szomszédokat érdemeik kielégítésére magyarországi területek elcsatolásával akarták megjutalmazni, akkor legalább Kárpát-medencei általános népszavazással kellett volna új határunkat kialakítani. Ebben az esetben kizárólag a 48 százalékos arányt kitevő magyar anyanyelvű lakosság szavazatai alapján a 325 ezer km2 nagyságú Magyar–Horvát Királyságot 156 ezer km2-en kellett volna kialakítani kizárólag a magyar lakosságot figyelembe véve. Ebben az esetben az új határ Pozsonytól, Kassa, Ungvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Torda, Székelyföld, Arad, Temesvár, Zenta, Szabadkán át húzódott volna a Dráva folyó természetes vonala mentén.

A csonka Magyarország 68 százalékkal nagyobb területen alakulhatott volna ki, és minden magyar e határon belül élhetne. Ebben az esetben a magyar nép beletörődik az új magyar helyzetbe, és a szomszédokkal békés kapcsolat alakulhatott volna ki a kölcsönös együttműködés alapján, hiszen a Kárpát-medence természeti és közlekedési adottságai minden népet békés együttműködésre késztetettek volna. Milyen jó lett volna, ha a „francia érdekű” kisantantba Magyarországot is beveszik, nem pedig elpusztítandó ellenséggé minősítik. A versailles-i „békecsinálók” hihetetlenül ostobák és rövidlátók voltak. És hogy az ellenünk irányuló gyűlölet még nagyobb legyen, Ausztriának Magyarországból is juttattak területet azzal, hogy az Olaszországnak ajándékozott Dél-Tirolért fájdalomdíjként Magyarország rovására adományozzanak végkielégítést. Annak az Ausztriának és fővárosának, Bécsnek, amely az első világháború kirobbantásáért felelős. Ha nincs magyar fegyveres ellenállás, akkor Sopron is osztrák kézre kerül, és utána már semmilyen fegyveres ellenállással sem lehetett volna az oda befészkelődött osztrák csapatokat kiverni. 1921. december 14-én viszont Sopron és nyolc szomszédos község lakossága döntő többséggel megerősítette, hogy Magyarországon akar maradni. Annak ellenére, hogy a lakosság felerészben német volt.