Magyar Hírlap online

A Magyar Katolikus Rádió védelmében

Bakos István művelődéskutató, tanár

Alig egy hónapja adtuk át a Bethlen Gábor Alapítvány kitüntetését a rádiónak. Az alapítvány kuratóriumának indoklása szerint a Márton Áron Emlékérmet az intézmény megalakulása óta „következetesen folytatott keresztény-nemzeti szellemű kommunikációja, kiemelkedő teljesítménye, és a hallgatók lelki gondozásában végzett áldozatos munkája, magyarságszolgálata” elismeréseként kapta. Az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermét megtöltő közönség – Bábel Balázs érsek úr kitűnő laudációja után – méltán ünnepelte a rádió két vezető képviselőjét: Spányi Antal megyés püspököt, az MKR vezérigazgatóját és Juhász Judit vezérigazgató-helyettest, amikor Lezsák Sándortól átvették a kitüntetést. Szimbolikusan mellettük állt (r)égi titkárunk, Nagy Gáspár is, aki a Bethlen Gábor Alapítványban, az írószövetségben és a Hitelben szerzett több évtizedes tapasztalatával vett részt az MKR kulturális arculatának kialakításában. Ez a rádió az ő szellemi öröksége, s II. János Pál pápáé is, akinek áldásával – rendkívül nehéz körülmények közepette – megkezdte adását. A Magyar Katolikus Egyház bölcsen döntött.

2004 pünkösdjén javában tartott a liberálbolsevik politikusok győzelmi farsangolása; folyt a tisztogatás nemcsak az államigazgatásban és a közigazgatásban, de a közszolgálati médiumokban, a sajtóban és minden olyan területen, amihez hozzáfértek. Az egyházakat és a civilszervezeteket sem kímélték. A keresztény- és nemzetellenes kurzus Teleki Pál lengyel–magyar összefogással fölállítandó szobrát akkortájt száműzte Budavárból a befogadó Balatonboglárra, s megkezdődött a gazdatüntetés, majd a kettős állampolgárság ügyében tartandó népszavazás elleni propaganda-hadjárat is. E levert helyzetben új hang szólalt meg a középhullámon, magyarul: „Itt a Magyar Katolikus Rádió! Örömhír mindenkinek!” Nemcsak a tény, de a szignál is felemelő volt: Isten, hazánkért térdelünk elődbe… S méltó a műsor, amelynek fő célja a keresztény magyar értékek közvetítése, a hitélet ébresztése, a szolidáris szeretet hirdetése és ápolása. „Azért szólunk, hogy minket hallgassanak, de nem azért, hogy hallgassanak!” (2008, Szikora József)

És most íme, döbbenten hallgatom az adventi közleményt, amely szerint a Magyar Katolikus Rádió adását középhullámon megszüntetik. 2011. január 16-án, Nagy Gáspár temetésének 4. évfordulóján, a magyar kultúra ünnepnapjának előhetén.

Éppen két esztendeje – Ne tűrjük a fasisztázást! címmel – a neoliberalizmus médiaterrorja ellen petíciót közöltem. Ezt akkor a Magyar Hírlap és az Echo Tv védelmében tettem – amelyhez mintegy húszezren aláírásukkal is csatlakoztak. Úgy vélem, a Magyar Katolikus Rádió védelmében – kétharmados többségünkkel – erre nincs szükség. Mégis kérek minden támogatót, hogy képviselőjénél és plébánosánál érdeklődjön a rádió sorsa felől. Egyúttal tisztelettel kérem az ügyben érdekelt döntéshozókat, hogy a kétharmados választási győzelem birtokában mentsék meg középhullámon a Magyar Katolikus Rádiót választópolgáraik számára.

„A világnak szüksége van arra, hogy ne csak prédikációkat halljon, hanem emberek életén megvalósítva lássa annak a láthatatlan világnak valóságát, erejét és szépségét, melyet a vallás hirdet” – mondotta Márton Áron. A Magyar Katolikus Rádió e tanítás érvényét nívós műsorszolgálatával igyekszik megmutatni. Eddig dicséretesen tette… Karácsonyi levelemet régi barátom karácsonyi versének első versszakával zárom: „– …mindig és mindig: / bűnökben édesült, iramult napok / habjaiban fuldokló emberek, / egy szalmaszállal, tudjátok-e? / talán a menthetetlent mentitek.” (Nagy Gáspár: Jegyezvén szalmaszállal)

Mentsük hát meg a Magyar Katolikus Rádió középhullámú adását!