A hologram

A Duna-parton üvegcserepek között sétáltam. Többnyire sörösüvegek voltak. Az élvezeti érték elfogyott belőlük, aztán kielégülten odavágták őket. Miért van ez így? – kezdtem gondolkodni. Az volna a lényeg, hogy fogyasszunk és elkábuljunk? Vagy az a tudatváltozás, hogy én megtehetem?

Mert vagyok valaki!
Aztán egy kisfiú elvágta a lábát.

Újrakezdem a gondolatsort. Miért ez az értéktévesztés? És ezen a szálon tovább jutok: a tévesztéshez választási lehetőség kell. Aztán kibontakozik bennem egy magyarázat. Az lehet a fő kérdés, hogyan jutunk pénzhez. És mi a célunk vele: élvezetekre fordítjuk, vagy alkotásba fektetjük? Megdolgozunk érte, vagy megdolgoztatunk érte másokat – aztán elvesszük tőlük. És megmutatjuk: bennünket a sörösüveg nem érdekel, nekünk csak az élvezeti értékre van igényünk!
A kisgyereket vigyék orvoshoz, hogy a lábát rendbe tegyék! Mi megtettük a magunkét, munkát adtunk egy orvosnak.

Nekünk, akiknek született joguk a pénzhez jutás, csak az élvezkedésben van dolgunk. Ez a méltóságunk… Nincs felelősségünk: a pénzt sem felelősségteljes munkával szereztük. De hogyan is? Jobb esetben úgy, hogy mások pénzét forgatjuk, pénzből pénzt csinálunk. Tesszük ezt mi – minden lehetőség és szabadság birtokosai – úgy, hogy értéket nem adunk hozzá. Mi nem gyártunk, mi nem tanítunk, hogy mások alkotásra legyenek képesek. Nem gyógyítunk, hogy a legnagyobb értéket, az embert, ereje teljében visszaadjuk a társadalomnak. Nem készítünk alkatrészt, áramkört, gyerekruhát, nem javítjuk meg senkinek semmijét, mi csak pénzből pénzt csinálunk. A pénzből pedig sört vagy más élvezeti cikket. Vagy egyszerűen csak éljük az életünket.

Nem kell, hogy mindenki tudja: a hologram Gábor Dénes magyar Nobel-díjas felfedezése. Olyan kép, amelyet szét lehet tépni, de a legkisebb darabjában is felismerhető a teljes kép. Mindegyikünk viselkedése is ilyen hologram. Nyoma van benne az egész társadalomnak. Igaz, a megfejtéshez gondolkodni kell. Aztán pedig cselekedni, de sürgősen!