Magyar Hírlap online

Védőszent és ősanya, avagy királynő

Kiállítás. Boldogasszony a Kárpát-medencében

Különös jelentősége van Boldogasszony nevének, alakjának a Kárpát-medencében élők számára, elsősorban ez inspirálta a Forrás Galéria új kiállítását, a Boldogasszony című tárlat létrehozását. Az ősi eredetű kulturális jelkép útját, változa­tait, személyes értelmezéseit láthatjuk a galériában az angyali üdvözlettől a gyermekét kezében tartó anya örök alakjáig.



A Forrás Galéria kortárs alkotók munkáit bemutató sorozatai után ezúttal egy összefoglaló jellegű, tematikus válogatást nyújt: a Kárpát-medencei művészek alkotásai azt közvetítik a nézőnek, mit is jelent számukra a Boldogasszony alakja, szellemisége. Tóth Norbert ügyvezető igazgató szavai szerint a galéria célja, hogy „kulturális szövetet szőjön” a hagyományok és egyedi értékek, képzőművészeti ágak kapcsolatából. A tárlat célja pedig, hogy a Kárpát-medence védőasszonyát bemutassa a mai kort meghatározó alkotók munkái alapján, s az összefoglaló kiállítást ne csak Budapesten, hanem később hét országban is láthassák, mindazokon a helyeken, ahol sokat tettek a Kárpát-medence kulturális egységének védelméért, őrzéséért.

Tóth Norbert még hozzátette, hogy a kiállítást és a hozzá illeszkedő előadások, programok sorozatát minden felkért alkotóművész és gondolkodó szívesen támogatta, Csoóri Sándortól Makovecz Imrén át Sebestyén Mártáig, illetve a határon túl a kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatójáig, Calin Stegereanig. A galéria belső terébe lépve nem csalódunk: huszonhat alkotó változatos munkái gondolkoztatnak el, láttatnak látomásos erejű pillanatokat, hol a Bibliához igazodva, hol a hagyományos népművészeti ábrázolásokhoz, ismert jelképrendszerekhez visszanyúlva. Olajfestménytől a grafikáig, szobortól a reliefig terjed a művek sora.

A boldog szó eredetileg gazdagot, egyes feltételezések szerint szentet jelentett – s a tárlat asszonyfigurái elsősorban valóban áldott, boldog állapotban láthatók, egy-egy szomorúbb, rezignáltabb istenanya alakja mellett. A szinte mindennapinak tűnő pillanatot ábrázoló Angyali üdvözlet, Lajta Gábor képe finom gesztusaival, intenzív színeivel ragad meg, ugyanakkor közel áll hozzánk a gyermekével együtt, egységben lebegő Matyó Madonna, Somogyi Győző holdsarlón álló, viseletbe öltöztetett Mária-figurája vagy Szemadám György gyöngyökkel díszített ruhácskájú, meseszerű Mária gyermekkel ábrázolása. Szabó Ákos jelenetbe formálja Jézus bemutatását a templomban, szereplőinek hiteles arcvonásai, közösségük intim szférába helyezése külön világot alkot a kiállításon, akárcsak Incze Mózes Máriája a Boldogasszony-triptichon középső tábláján állva, lehajtott fejjel várakozva, gömbölyödő hasával, titokzatos arccal.

Láthatjuk a világ királynőjeként megformált Boldogasszonyt Kőnig Róbert fametszetén, lába alatt a földgömbbel, jobbra tőle Szent Lukács ülő alakjával, balra fent az Új Jeruzsálem részletével vagy a festett faszobrok közül Kő Pál templomtetőn álló, majd Raffay Dávid gyászoló Máriáját. Az utóbbi munka a barokk templomok atmoszféráját hozza elénk. A Boldogasszony alakjától távolabbi asszociációk is helyet kaptak, így Péterfy László Angyala, egy göndör hajú, lágy vonású, fiatal férfiarc vagy Orosz István az Ómagyar Mária-siralom soraihoz komponált munkája: egy aranyló kalász szögekkel átszúrva, kibuggyanó vérrel – a szakralitást hangsúlyozva.

Minden bemutatott alkotás különleges értéket képvisel: szokatlan és szokványos mű egymás mellett kapott helyet a tárlaton, s ad teljes képet egy különleges, egységesen élő hagyományról, szakrális motívumrendszerről. Ráadásul a március 20-ig látogatható anyagot több program is kiegészíti. Kétnapos szimpóziumon vehettek részt a Boldogasszony-tematika iránt érdeklődők, mert néprajzi, művészettörténeti, művészetelméleti előadásokat is rendeztek a galéria emeleti szintjén március 8-án és 9-én, s az előadók között volt Jankovics Marcell filmrendező-kultúrtörténész, Sturcz János művészettörténész és Papp Miklós görög katolikus lelkész, teológus is.

Március 20. után a tárlat továbbutazik, augusztustól húsz újabb helyszínekre érkezik. Erdélyben nyolc városban lehet majd megtekinteni a kiállítást, Székelyudvarhelytől Sepsiszentgyörgyön át Kolozsvárig. A nyár folyamán, a tervek szerint már július­ban kézbe veheti a tárlat anyagát hordozó és a kapcsolódó előadások szerkesztett változatát bemutató kötetet az érdeklődő, mert a nyolcnyelvű (horvát, magyar, német, román, szerb, szlovák, szlovén és ukrán) katalógus minden bemutatkozás alkalmával megvásárolható lesz.

A távolabbi tervek között szerepel egy televíziós műsorsorozat és do­kumentumfilm készítése is a tárlat útjáról: a generációkat és nem­zeteket, népeket összekötő Boldogasszonyról.

Boldogasszony-kiállítás
Forrás Galéria, 1067 Budapest, Teréz krt. 9.
Látogatható: március 20-ig

---

A tárlathoz kapcsolódó előadások

Tegnap és tegnapelőtt a Forrás Galériában előadást tartott Szemadám György festőművész, író Ó, anyám, Nut, borulj fölém címmel, Baji Lázár Imre, orvos, antropológus a Mária-korszak kérdéseiről adott elő, Hoppál Mihály néprajzkutató az örök Boldogasszonyt méltatta, Jankovics Marcell filmrendező, grafikusművész, kultúrtörténész Jessze szent gyökere lett erős fává – Amiről a gyöngyöspatai Jessze fája-oltár mesél címmel tartott előadást, Somogyi György művészettörténész Mamma Buona, a sienai Boldogasszony történetét, Somogyi Győző festő-grafikusművész pedig a keresztény művészet–modern művészet összefüggéseit ismertette. Papp Miklós görög katolikus lelkész, teológus témája a kereszténység és a Mária-ábrázolás volt, Sturcz János művészettörténész A női szentség formái a kortárs képzőművészetben a Boldogasszony című kiállítás tükrében címmel foglalta össze aktuális gondolatait. Egy későbbi időpontban a Forrás Galériában Erdélyi Zsuzsanna folklorista a Boldogasszony alakja a népi imádságokban címmel tart előadást. (SFA)