Magyar Hírlap online

Üdvözlőkötet a nyolcvanéves mesternek

Könyv

A költő ugyanis szakadékot támaszt a tudatban. Beszakítja a hétköznapi nyelvhasználat síkját, a hétköznapi gondolkodás talaját, és a megnyitott űrbe beleveti magát. Az olvasónak pedig az a dolga, hogy a költőnek utánaugorjon. Magányosan zuhannak együtt. E zuhanás szabadságát, a röpülés boldogságát ellehetetleníti, ha a költőről előre megfontolt szándékkal, szakadékparti nyelven beszélünk, ráadásul úgy, mintha virágcsokrot adnánk át. Persze tudom: van olyan, hogy szeretet. És ha valakit szeretünk, akkor annak időnként hangot adunk. Nem azért, hogy ünnepi beszédünkben valami szörnyű nagy lét nyíljon meg, hanem azért, mert a szeretet fontos dolog. Ha nem a legfontosabb. Költőink egyik doyenjét köszönti az Éghajlat Kiadó gondozásában megjelent díszkötésű antológia. Címe nemes egyszerűséggel: Csoóri Sándor 80. Pályatársak, ismerősök, barátok tisztelegnek a nagy alkotó előtt. Ágh István verse nyitja a sort. „…mindegyik ősz hajszála a szabadság / koratavasza, éledő fű a vadvizekben, / ahogy böjti szél fölborzolja födetlen, / ahogyan teste födetlen ölhetetlen, / szabad, hűséges szökevény a megszólaltatásban.” A kötet szerzői művészek, tudósok, politikusok. A megszólaltatott hű szökevények között ott van Tornai József, Tamás Menyhért, Kiss Benedek, Oláh János, Mezey Katalin, Marsall László, Görömbei András, Pomogáts Béla, Kósa Ferenc, Sára Sándor, Duray Miklós, Lezsák Sándor, Pozsgay Imre. A fiatalabb nemzedékek képviseletében pedig Falusi Márton, Szentmártoni János, Iancu Laura. Kósa Ferenc levelében ezt olvashatjuk: „A magyarság sorsának alakulását látva (…) ismét úgy érzem: kevesebb az időnk, mint a gondunk. Le kéne ülnünk (…) és beszélnünk kellene közös dolgainkról, közös ügyeinkről és a magyarság sorsáról. Egyebek közt például a nemzeti összefogás immár észveszejtő és csakugyan végzetes hiányáról.” Csoóri egész élete arról szól (jó, tudom, az élet nem szól valamiről, hanem megtörténik), hogy ha belátható időn belül nem lesz nemzeti összefogás, akkor nekünk annyi. „A Tenger és diólevélben döbbentél rá, hogy cserepeire hullott világ az, amelyben élünk. Ebben a nagy esszédben tettél először kísérletet szilánkvilágunk összerakására” – olvashatjuk Duray Miklós írásában. A szilánkvilág persze azért harcolt, hogy ez ne sikerüljön. (Ismerjük a költő életét, a rágalmakat, a szilenciumot.) Azért harcol ma is, mindkét „oldalon”. Magyarország kétoldali, mint a tüdőgyulladás. Ha még Csoórinak sem sikerült meggyógyítania ezt a nemzetet, az utódok közül ugyan kinek sikerülhet?

Csoóri Sándor 80
Éghajlat Kiadó, 2010
3000 forint