Magyar Hírlap online

Tisztelgés Csoóri életműve előtt

A mai magyar irodalom többközpontú, a vajdaság is megtette a magáét azért, hogy egysége kiteljesedjen

Ma kezdődik a Vajdaságban az 58. Magyarkanizsai Írótábor. A szombatig tartó eseményen rendhagyó irodalomórák, közönségtalálkozók, kiállítások lesznek, folyóiratokat mutatnak be, felolvasóesteket és tanácskozásokat tartanak. Az idei írótábor külön figyelmet szentel Csoóri Sándor és Németh István életművének – pénteken köszöntik őket a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban. Virág Ibolyával, a könyvtár igazgatójával egyebek mellett arról beszélgettünk, hova vezethet az „értékek látható és kitapintható eróziója”.



Az idén a szűkös költségvetés miatt kevesebb írót tudnak vendégül látni az 58. Magyarkanizsai Írótábor szervezői, éppen ezért, mondja Virág Ibolya, a szervezőbizottság legfőbb célkitűzése az volt, hogy a megszorítás a tartalmi vonatkozásokat és a műsorstruktúrát ne érintse. A szervezésben ugyanakkor Kanyó Zoltán halálával – aki mindenese volt a rendezvénynek – egyfajta átmeneti állapot állt be, így a korábbi szint összességében nem volt elérhető, tudtuk meg Virág Ibolyától. Az idei írótábor fő témája a vajdasági magyar irodalom; a program részeként pénteken Folyóiratok és szépirodalom ma címmel tartanak tanácskozást. A magyarkanizsai összejövetel jelentősége, hogy amióta megszűnt az újvidéki Forum kiadó által istápolt Alkotók Gyűlése, az íróknak jóformán ez az egyedüli találkozási lehetőségük a térségben.

Folyóiratok és szépirodalom ma

Az idei írótábor fő témájával kapcsolatban több ötlet is felvetődött. A szervezők döntését végül az befolyásolta, hogy az ottani félfordulatú rendszerváltás után a korábbi irodalomszervezési mechanizmusok meglazultak vagy egyszerűen törlődtek, az új megoldások viszont még csak kialakulóban vannak, magyarázza az igazgató. „Mivel íróink általában a folyóiratok köré csoportosulnak, kézenfekvőnek látszott ezt a kérdéskört megközelíteni több szempontból is; az írótábor keretében megtartandó tanácskozás ezért kapta a Folyóira­tok és szépirodalom ma munkacímet. Tudjuk például, hogy folyóirataink pénzelése és a terjesztés körül gondok adódnak, azonban nincsenek megbízható információink afelől, hogy kiadványaink között létezik-e valamiféle munkamegosztás vagy tartósabb együttműködés. És arról sem, hogy sikerült-e kialakítaniuk azt a törzsgárdát, amely szükséges a folyamatos és biztonságos megjelenéshez” – vélekedik Virág Ibolya, s hozzáteszi: arról is jó lenne részletesebben tájékozódni, hogy a különféle irodalmi áramlatok, törekvések és kísérletek hogyan férnek meg a publikációkban, azaz megtalálják-e egyáltalán a helyüket. Ebbe a széles spektrumba voltaképpen minden lényeges téma belefér, a vita pedig hozzásegíthet, hogy tisztázzák a meglévő állapotokat és a további lépések képleteit.

Nehéz gátat szabni az eróziónak

Virág Ibolya szerint a kultúrára, a művelődési rendezvényekre egyre kevesebb pénz jut – egyfelől a mindent átszövő gazdasági válság miatt, bár ez, teszi hozzá, olykor csak mondvacsinált kibúvó. Mint vélekedik, az értékek látható és kitapintható eróziójának nehéz gátat szabni, amelynek ők is érzik a lecsapódását. Az idei írótábort a Szekeres László Alapítvány, Magyarkanizsa város és Magyarkanizsa önkormányzata támogatja, a szervezők pedig a már befolyt összegekből gazdálkodhatnak. A szerényebb anyagi lehetőségek folytán kényszerűen szűkebb – például – a meghívottak listája; éppen ezért a szervezőbizottság legfőbb célkitűzése az volt, hogy a megszorítás ne érintse a tartalmi vonatkozásokat és a műsorstruktúrát. „Ha időközben vagy később a kilátásba helyezett céleszközökből még valami beérkezne, azt valószínűleg valamilyen kiadvány megjelentetésére vagy a jövő évi írótábor előkészítésére fordítanánk” – mondja az igazgató.

A két, egyaránt nyolcvanesztendős és rendkívül gazdag életúttal rendelkező író – Csoóri Sándor és Németh István – külön esten lép fel a közönség előtt. „Szeretnénk, ha jól éreznék magukat nálunk. Nagy érdeklődésre számítunk, hiszen Csoóri Sándor mindig egyfajta mérték és jelzőláng volt mind az irodalomban, mind a közéletben. Németh István pedig riportjaival, esszéivel, novelláival és regényeivel hitelesen, magas művészi fokon dokumentálta honi létünket” – emeli ki az igazgató.

A párbeszéd elősegítéséért

A Tokaji Írótábor az idén a határon túli magyar irodalmat helyezte a középpontba az anyaország és a határon túli magyar irodalom párbeszédének elősegítése érdekében. Virág Ibolya szerint ez igen becsülendő. Mint mondja, a Magyarkanizsai Írótábor fennállásának csaknem hat évtizede folyamán mindig ezt a szellemiséget képviselte, azokban az időkben is, amikor erre másutt alig volt lehetőség. Az igazgató szerint csak egységes irodalomban gondolkodhatunk, a kérdés az, van-e ilyen ma Magyarországon? „A mai magyar irodalom többközpontú, a múlt század történelme sokszínűvé alakította, az utóbbi egy-két évtized új kapcsolatrendszere azonban markánsan hatott abba az irányba, hogy valódi egysége kiteljesedjék – mondja, s hozzáfűzi: – E folyamat pontos meghatározása persze az irodalomtörténészekre tartozik. Mi, irodalomszervezők, mindehhez inkább csak az alkalmat próbáljuk biztosítani.”