Magyar Hírlap online

Szellemi műhelyek társasága

A Magyar Írószövetség könyvtárában ültünk le beszélgetni a szövetség titkárával, L. Simon Lászlóval. A titkárt a szervezet jelenéről és jövőjéről kérdeztük. Persze azonnal belebonyolódtunk a politikába. És kitartottunk benne a végsőkig. Ez Magyarország.

– A Magyar Írószövetség funkcióit tekintve összetett képződmény. Társadalmi szervezet, szellemi műhely és gazdálkodási egység. Amikor téged megválasztottak titkárnak, mindhárom funkciója szempontjából leszálló ágban volt a szervezet. Változott azóta valami?
– 2004-ben lettem a szövetség titkára, Kalász Márton elnöksége mellett. Ekkor a szövetség nagyon nehéz helyzetben volt. Az 1945-ben alapított szövetség közhasznú egyesületként működik. Támadóink megpróbáltak bennünket a szintén egyesületi formában működő bélyeggyűjtőkkel egy platformba sorolni. A bélyeggyűjtés is szép dolog, de nyilván más a célunk. Ma az írószövetség az egyik legismertebb társadalmi szervezet Magyarországon, ez mindenképpen érték és eredmény. Ráadásul 2004 óta erősödtek a pozícióink. Azt, hogy a szövetség mint szellemi műhely hogyan állja meg a helyét, nehéz megragadni. Nagyon sokféle szellemi áramlat egyesül itt.

– A kilépési hullám óta azért – legalábbis politikailag – homogenizálódott a társaság.
– A liberális politikai táborhoz tartozó alkotók jelentős része elhagyta a szövetséget.

– Ez a súly, amit kidobtunk a léghajóból, vagy ez inkább szomorú esemény?
– Ez a súly magától ugrott ki a léghajóból. A homogenizálódásnak vannak előnyei és hátrányai is. Hátrány, hogy a kilépési hisztéria alkalmával értékes alkotók is távoztak, így a szövetség veszített a sokszínűségéből. Előnye, hogy egységesebben tudunk fellépni. Szervezetirányítási szempontból ez jó. De visszatérve a szellemi műhely kérdésére: ez a szövetség nem egy szellemi műhely, hanem sok. Vannak olyan műhelyei, amelyek az irodalom belső nyilvánosságában is ismertek, és vannak, amelyek kevésbé. E műhelyek konglomerátuma az, amit Magyar Írószövetségnek nevezünk.

– Már csak az anyagi helyzetet nem érintettük.
– A szövetség nagyon nehéz anyagi helyzetben van. A minisztérium a költségvetésünket a korábbi harmadára csökkentette, a pályázati pénzeink is rendkívül megcsappantak. Az ellenünk folyó politikai hecckampányban részt vevők azért is megtettek mindent, hogy a rendezvényi pénzekből is minél kevesebbet kapjunk. Érdemes megnézni, hogy mennyi pénzt kapott a Tokaji Írótábor, és mennyit a József Attila Kör tábora. Az idén az NKA a tokaji rendezvényre egymilliót adott, míg a JAK két táborára összesen öt és fél mil­liót. Ha a tokaji tábor is ennyit kaphatna, négyszer akkora tudna lenni jelentőségében is, mint most, holott jelenleg is ez a legrangosabb írótábor Magyarországon.

– Van ígéret arra, hogyha nyer a Fidesz, akkor változni fog a helyzet?
– Nincs. Nem is folytatunk ilyen tárgyalásokat. Az írószövetségnek nem az a dolga, hogy a direkt politikai színtéren pozícionálja magát.

– Attól még lehetne köztestület, hogy nem politizál.
– A köztestületté válás nagyon nehéz. A Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete is köztestület szeretne lenni. Az írószövetség céljai között van, hogy köztestületté váljon, de ezt mi önmagunkról nem tudjuk kimondani. Ehhez parlamenti döntés kell.

– A szövetség nemrég íróiskolát indított. Ez mennyiben bizonyult termékeny ötletnek? Lehet tanítani az írást?
– Egy éve indult az oktatás, amely az idén akkreditált felnőttképzés lett. Az íráshoz nyilván tehetség kell. Különböző készséggel érkeznek ide az emberek, némelyeknél van rá esély, hogy a módszeres gyakorlás során ebből valami kijöjjön. Ha nem is lesz belőlük író, akkor is van értelme az iskolának, mert így értő olvasókat nyerhetünk.

– A hírek szerint a kilépettek közül többen vissza akarnak térni a szövetségbe.
– Így van. Többen jelentkeztek, olyanok is, akik korábban durva és sértő nyílt levelek kíséretében léptek ki.

– Őket visszaveszitek?
– Vannak, akiket igen, de a többségüket nem. Eddig két-három embert vettünk vissza.

– Milyen alapon?
– A minőségen túl megnéztük a kilépés körülményeit is – hogy például a kilépő egyidejűleg írt-e nyílt levelet valamelyik újságba –, és ennek alapján döntöttünk. Egyik társaság sem vesz vissza szívesen olyanokat, akik valamikor leköpködték.

– Gondolom, gyorsítaná a visszalépési hullámot, ha a szervezet köztestületté válna. Pénzszagra gyűl az éji vad.
– Biztosan. A magyar irodalom egyébként meg is érdemelne egy köztestületet. Politikailag persze ma ennek nincs realitása. De ez nem jelenti azt, hogy lemondunk róla.

– Az írószövetség nyilatkozatot adott ki a magyar nyelv védelme ügyében a szlovákiai nyelvtörvény elfogadásakor. Az írószervezetek mennyire támogatták ezt a kezdeményezést?
– Mi megfogalmaztunk egy szerintünk elfogadható szöveget, és elküldtük különféle irodalmi szervezeteknek, hogy csatlakozzanak. A Fiatal Írók Szövetsége azonnal csatlakozott, de voltak olyan szervezetek, amelyek elutasították a csatlakozást, vagy hallgattak az ügyben. A Szépírók Társasága például nem írta alá a nyilatkozatot, a József Attila Kör a füle botját se mozdította, a Műfordítók Egyesülete pedig tiltakozott a nyilatkozat hangneme ellen. A magukat liberálisnak tartó írók hozzáállása egyszerűen érthetetlen, hiszen éppen az SZDSZ kezdeményezésére tartottak ötpárti egyeztetést, ahol a parlamenti pártok egyhangúlag ítélték el a szlovák döntést. A sunyiság, ami a háttérben meghúzódik, egyszerűen fölfoghatatlan. Éppen a liberális értékek melletti kiállás volna elismerni, hogy nemcsak a homoszexuálisoknak vannak kisebbségi jogaik, hanem mondjuk a határon túli magyaroknak is.