Magyar Hírlap online

Rejtett értékek. Az egyszerű és letisztult épület itthon az art deco előfutáraként is értelmezhető

Deák Ferenc utca 17.: százéves az idén ez a Jugendstil palota. Két neves építész érdeme a míves, díszes fémburkolatokat, gránitot és különleges állatfejeket a homlokzatán viselő ház. Külsejének néhány évvel ezelőtti, példás helyreállítása után régi fényében csillog a fém, a gránit – és megtisztulva figyelnek az állatfejek is.



Révész Sámuel és Kollár József: termékeny építészpáros a huszadik század elejéről, erzsébetvárosi, terézvárosi, ferencvárosi, lipótvárosi, budai bérházak és villák tervezői. Schmahl Henrik irodájából kerültek ki, önállóvá válva számos remek, ma is álló épületet rajzoltak. És most, 2012-ben százéves a szerintünk legizgalmasabb házuk, a belvárosi Deák Ferenc utca 17. szám alatti szecessziós palota. (Különleges alkalom, hiszen a szűkebb környéken található két további – a Váci utca 11./B és a Deák Ferenc utca 23. alatt álló – házuk szintén az idén „ünnepli” e kerek évfordulót, utóbbi az egykori Modern és Breitner Áruháznak adott otthont.)

Ez a legizgalmasabb ház a Fashion Streetté avanzsált sétálóutcában, tényleg különleges színfolt, nemcsak a szűkebb és tágabb belvárosban, hanem az országban is.

Történetéhez hozzátartozik a múltja is: megépülte előtt egy szép, de kevéssé izgalmas copf stílusú, kétemeletes ház állt itt a 18. század végéről.

Az 1912-re felépült új palota különlegességét a kiterjedt felületen alkalmazott, míves fémburkolat adja, de maga az épülettömb formája sem illeszthető az átlagos tucatbérházak sorába. Ugyanis a földszinttől a harmadik emeletig üzleteknek és irodáknak adott, ad helyet, ezek felett a lakószinteket pedig egy negyedik emeleti „udvar” – nevezhetjük cour d’honneurnek – köré visszább húzták, éles vízszintes váltással a homlokzatképzésben is. A magyar szecesszió – népies motívumok, színek, formák – mellett természetesen hamar megjelentek itthon a más európai országokban kialakuló irányok is, ezen épület stílusaként például a német Jugendstil határozható meg: a szecesszió sokféle ága közül ez geometrikusságában, az art deco előfutáraként értelmezhető egyszerűségében, csupán kisebb-nagyobb részletekre korlátozódó díszítettségében érhető tetten.

A gyönyörű, csipkeszerű bejárati kapu, a szelíden, de szemet gyönyörködtető módon mintázott fémburkolat, a gránitlábazat: ha csak kívülről nézzük, hosszú ideig mélázhatunk egy-egy míves részleten. A hangsúlyosan függőleges tagolás, az enyhén kifelé ívelő középrész, a csak a tényleg szükséges helyeken alkalmazott díszek eleganciát, nagyvonalúságot kölcsönöznek az épületnek.

Viszont külön figyelemre méltó ötletparádé a figuratív díszítések tárháza. A harmadik emeletig nyúló egység befejezéseként négy, oroszlánfejre emlékeztető figura, középen két, valamilyen állatfejszerű vízköpő (vagy csak dísz?), felettük talán hunyorgó majomfej (de erősen emlékeztetve egy ufóra), ezek tetején afféle aprócska házikók láthatók.

És csak mi képzeljük úgy, hogy az oroszlánfejek alatt három szinttel, a lábazatot borító gránitburkolat tetejének faragása a ragadozó körme akar lenni, így mérhetetlenül hosszú lábat adva az állatnak? A szemhez közel, a földszinten mintha stilizált magyaros motívum is lenne: talán tulipánok vannak a középrész sötétebb, hangsúlyos, függőleges tagolóelemeinek alján.

Ehhez hasonló minta került – csak fejjel lefelé – a már említett majomfejek köré is, ugyanezen a tagolóelemen: tehát keretezésről beszélhetünk. Kecsesség, a súlyosság jól kiszámított mértéke, finomság és egyúttal vizuális stabilitás: jó arányú, izgalmas épület a Deák Ferenc utca 17., homlokzatának néhány évvel ezelőtti példás helyreállítása – műemlékről van szó – után pedig úgy figyelnek minket az oroszlánok (?) és majomufók (?), mint száz évvel ezelőtt. Csak azóta talán nagyobb lett az állatkert idelent, az utcán.