Magyar Hírlap online

Syrius – manipulálatlan és tiszta zene

CD

Ez a dupla lemez ugyanis az együttes 1971 és 1973 között készült élő felvételeiből ad válogatást. Ez az időszak volt a Syrius fénykora. Az együttes abszolút összemérhető volt a világ legjobbnak tartott progresszívrock-zenekaraival. Többek között a Colosseummal, a Traffickel, vagy éppenséggel a Soft Machine-nel. Összemérhető volt, sőt! A Syrius mindegyiknél bátrabban nyúlt a dzsessz eszközeihez, s gyakrabban lendült át a két műfajt elválasztó határvonalon is. Nyilván azért, mert két meghatározó tagja, Ráduly Mihály szaxofonos és Orszáczky Miklós basszusgitáros különböző dzsesszformációkban is szerepelt a Syriusszal párhuzamosan.

Érdekes, de az együttes híres és védjegyének számító lemezét, Az ördög álarcosbálját feszes, rendkívül koherens zenei anyagnak ismerjük. Ezzel szemben meglepő, hogy a koncerteken mennyi szabadságot engedett meg magának a Syrius. Anélkül, hogy a játéka szétesővé vált volna. Nemcsak arról van szó, hogy eleve hosszabbak voltak az élőben előadott számok, de nagyon sok, és időnként terjedelmes rögtönzés is tarkítja őket. Külön meglepetés, hogy Az ördög álarcosbáljával szemben mennyi és milyen hosszú rögtönzéseket vállalt az orgonista Pataki László. És ki tudja, miért, de most domborodik csak ki igazán, hogy hangulatát és atmoszféráját tekintve mennyire szomorú a Syrius zenéje. Ez még a lemezen hallható kuplé, a Lédererné feldolgozására is igaz. Persze az véres dráma volt eredetiben is.

Kizárólag magángyűjtőktől kerültek elő a lemezen hallható felvételek szalagjai. Nyilván egy varázsszemes Tertával, vagyis a kor elterjedt és olcsó magnótípusával készíthették őket lelkes Syrius-rajongók. Ez hallatszik is rajtuk, annak ellenére, hogy a lemezt szerkesztő Ráduly Mihály igyekezett digitálisan feljavítani, pontosabban feljavíttatni az anyagot. Persze nem is technikai tökéletességével hat ránk ez a lemez, hanem azzal, ahogy megidézi az adott kor, az egyetemi klubok világát, annak a kulturális lázadásnak és különös jövővárásnak a hangulatát, amelyet a későbbi generációk már nem ismerhettek meg. Talán ez volt az utolsó időszak Magyarországon, amelyen nem folyt még át a fogyasztás koszos patakja, amely napjainkra persze már tengerré terebélyesedett. Lehet, hogy csak belemagyarázás, de minden sajátossága és jellemzője közül éppen a Syrius zenéjének tisztasága és manipulálatlansága maradt meg az emberben. Ennek a legigazabb dokumentuma ez a dupla CD.

A Ráduly Mihállyal készített interjúnkat a 17. oldalon olvashatják.