Kiállítás. Középpontban a hétköznapokból kölcsönzött történetek és azok fiktív "meghosszabbításai"
Kiragadott, lefényképezett életképek, egyszerű, banális történetek adják a fókuszát a Kogartban nemrég nyílt Friss 2010 – A hétköznapok valósága című tárlatnak, amelyek nemcsak a hazai kortárs képzőművészet tendenciáinak, de egyben a fiatalabb generáció „magába forduló” attitűdjeinek leképezői is.
Nem újdonság, hogy a hazai kortárs képzőművészet a monumentális témák helyett a mindennapok puritán egyszerűségét szem előtt tartva, a kíméletlenül objektív valóság saját szájízre komponált formáit helyezi előtérbe. S, még ha az – ez esetben meghatározható – alaptéma (az utca és a természet kettőssége) ad is némi fogódzót a szemlélőnek, nyilvánvaló, hogy ezek az alkotások jóval többről akarnak beszélni nekünk.
Például arról, mi motiválhat egy friss diplomás vagy egy a harmincas évei elején járó művészt, vagy arról, milyen alapanyagból – inkább a hétköznapokból kölcsönzött valóságos, vagy annak fiktív „meghosszabbításaiból” – nyert gondolatok mentén dolgoznak. Így vagy úgy, mindegyik alkotás rávilágít arra az össztársadalmi jelenségre, amelyben az egyén a maga kiszolgáltatott és elidegenedett környezetében saját útjainak már-már kényszerűen fájdalmas kutatójaként jelenik meg.
Mint például Kalmár Dorottya, aki ikonokat idéző kompozíciójával a mese világába „menekül” – alkotásain a mindennapok tárgyai az aranyháttér előtt magasztosulnak szakrálissá, ehhez pedig a formák tudatosan eltorzított perspektívája társul. Érdekes Heim Péter természeti jelenséget (halraj) felhasználó munkája is, amely a függesztett szobor témakörét járja körül. Amellett, hogy az alkotás erős vizuális élményt nyújt, ügyesen játszik a mozdulatlanság-mozgás kettősével, s utal az alkotó elmélyült gondolkodására is.
Tóth Angelika komolyabb vizekre evez – a vajdasági cigánytelepen készült beszédes akvarelljei nemcsak technikásak, de már-már a szociofotók erejével bírnak. Az urbánus környezetből kiragadott életképeivel és vázlatszerű stílusával hagy emléket nézőjében Kim Corbisier – „félkész” munkái dinamikusak és letisztultak. A kiállító művészek között akad, aki elsősorban a műfaji határok elmosása miatt emelkedik ki a sorból, ilyen a tárlatnyitó Törött edény című mű, Szádeczky-Kardoss Glória érzékeny alkotása, amelynek értéke elsősorban az anyagok – a porcelán és a textil különös feszültségében rejlik. És ilyenek a hazai képzőművészeti élet egyedi hangvételű figurája, Menyhárt Menyus Tamás alkotásai is, aki kisebb (papír és textil) tárgyakat épít be műveibe, ezzel kitágítva a festészet határait.
A kiállításon természetesen helyet kap az irónia is – ennek legjobb példázója Szenteleki Dóra installációja – egy túlélősátor, amely a Földet ért fiktív meteorbecsapódás utáni, űrlények uralta világban nyújt menedéket. Az Ufómagazin-címlapokkal, s egyéb újságkivágásokkal díszített „bunker” kiválóan reflektál a jelenkori társadalom hiszékenységére, hiedelmeire. Emellett ötletes Holló Manuella Kelj fel, tündökölj! című alkotása, amely ugyancsak merész fricska a maga giccses, csillámporos, fényes tündöklésében.
E néhány kiragadott alkotás is mutatja, hogy a fiatalok mernek újat hozni, mind tartalom, mind forma tekintetében, kétségtelen azonban, hogy e sokféle próbálkozás, kísérletezés nem minden esetben ad maradandót, példaértékűt.
Valótlanul állítja a volt miniszter, hogy jogosan használtak katonai eszközöket 2006 őszén
Orbán Viktor elvonná a pártok támogatását, az MSZP, a DK és az LMP ragaszkodik a jussához
Sűrűn dobálják a sarat a kormányzóra, de nem őt akarják valójában eltalálni. nyilván Brüsszel is érti már, ki a valódi célpont
Tiszteletadás. Nyirő József Ünnepélyes újratemetésének részletes programja