Magyar Hírlap online

Sade márki a köbön és a normalitás határai

„Az itt következő elbeszélés afféle felnőtteknek szóló tündérmese, s mint ilyen, helyenként véthet a valószerűség törvénye ellen. Ugyanakkor a lehető legnagyobb precizitás igényével íródott, mely vészesen hasonlíthat a legkörültekintőbb realizmushoz, ezúttal az illendőség törvénye ellen vétve.”

Mit mondjak, az illendőség törvényének tényleg annyi. Ezt a könyvet azok fogják élvezni, akiknek Sade márki olvasása nem jelent több élvezetet, mint egy csöndes őszi ágyba vizelés. Robbe-Grillet-ről persze tudjuk, hogy tök beteg csákó volt. Nem lett volna nélküle új regény. Szürrealista filmjei is őrületbe kergetik a művészeti szépérzésbe belepocakosodott polgárokat. Na, most itt az Érzelmes regény.

A könyvet konyhakéssel kell olvasni. Na nem azért, hogy a végső katartikus révületben szeppukut kövessünk el, hanem azért, mert fölvágatlanul árulják. Így védik azokat a könyvesbolt-látogatókat, akik nem szeretnék, hogy olvasás közben történjen velük valami.

Hazavittem a könyvet, elhelyezkedtem kertvégi kis házam pamlagján, és magam mellé készítettem Fiskars márkájú halbelező késemet. Akkor még egyáltalán nem sejtettem, honnan is sejthettem volna, hogy különös élmény kerít majd hatalmába, midőn a végsőkig kifinomult, rettenetesen beteg, öncélúan perverz (mert, ha nem tudnák, van olyan perverzió, amely túlmutat magán), borzalmas és gyönyörű művet laponként, rituális mozdulattal fel-felhasítom.

„Ezután a korbácsom finom, merev bőrszíja újra lecsapott a lába közé, a legkülönbözőbb irányokból. Mivel a szeméremdombját, a hüvelyét és a combjai belső oldalát végignyaldosó tűz alaposan tönkretette a bőrét, azonnal elkezdett ömleni belőle a vér.” Ez egy visszafogottabb részlet volt. A regény történetvezetéséről inkább nem mondok semmit, legyen meglepetés.

Legyen elég annyi, hogy egészen mostanáig úgy tudtam, hogy én egy perverz állat vagyok. Most már tudom, hogy teljesen normális vagyok. Na jó, teljesen azért nem.

Sade márki kísérlete folytatódik. A márki kísérletének lényege a következő volt: a totális szabadság birodalmát az érdek nélküli, totális rosszon keresztül megközelíteni. Sade márki filozófus volt.

Előtte minden filozófus ugyanezt a szabadságot a jó ösvényén át próbálta becserkészni. Hogy sikerült-e a sötét szent kísérlete, abban megoszlanak a vélemények. Robbe-Grillet kísérlete szerintem nem sikerült. Hamar unalmassá válik ez az öncélúság: loholás a semmibe. Olyan, mint a Szodoma 120 napja Pasolini-adaptációjában a világ elől elzárkózó fasiszták végnapjai: utoljára még rendeznek egy halálos orgiát. Szépen, mesterkélten kiürítik heréiket, hogy nyom nélkül tűnjenek el.