Magyar Hírlap online

Politikai alapon döntöttek a posztról

Pályázat. A színházban minél szélesebb közönségréteget kell megszólítani

„Rajta kívül szinte minden döntéshozó az én megválasztásomat szorgalmazta, mert a színházban olyan jellegű változásban reménykedtek, mint amelyet én képviselek. Hatalmi-politikai harc eredménye a végső döntés, amely a szakmaiságot, a korábbi életutak értékelését háttérbe szorította” – fogalmazott a rendező. Az általa képviselt színházi arculatról szólva a rendező Hevesi Sándorra, a két világháború közötti időszak kiemelkedő színházi személyiségére, a budapesti Nemzeti Színház igazgatójára hivatkozott. „Hevesi Trianon után a következőket mondta: a színpadon a nemzet legnagyobb problémáit kell fölvetni és művészileg kialakítani. Azt gondolom tehát, hogy mai körülményeink közepette, a lelki és szellemi szétesettség állapotában a művészeteknek, ezen belül a színházművészetnek ugyanez a feladata. Az ország egyik legnagyobb, háromtagozatú, öt helyszínen játszó színházának sokoldalúan kell ábrázolnia azt a kort, amelyben élünk és azt a történelmet, amelyet évtizedek óta elhallgattak vagy elhazudtak előlünk. Ezért aztán a színpadon nemzeti sorskérdéseinknek is meg kell jelenniük, de mindezt úgy kell ábrázolni, hogy a különféle műfajok és színpadi megvalósítások segítségével minél szélesebb értelemben vett közönségrétegeket tudjunk megszólítani. Ezért a dolgozatomban nagy hangsúllyal szerepel a prózai, az operai és a tánctagozat továbbfejlesztésének kérdése” – hangsúlyozta.

Mint mondta, alapvetően közön­ség­centrikus színházat képzelt el, amely megállítja, sőt visszafordítja a közönségfogyás folyamatát, s mindezt úgy teszi, hogy a színház hangsúlyosabban tudjon megfelelni a „tanít, nevel, szórakoztat” hármas követelményének.

„A vidéki színházak általában egyedül határozzák meg egy térség színházkultúráját, szellemi életét. Sokfajta nézői igényt kell kielégíteniük, mindamellett teljesíteniük kell a korábban vázolt, nagy ívű feladatokat. Bizonyos elvárások hason­lóak, de a lehetőségek, a körülmények változnak. Mindenesetre az egyedülálló, nagy kulturális objektumok kötelessége – és ebben hasonlít a szerepük egymáshoz –, hogy atomizált, elbutított világunkban hozzásegítsen minket az értékek újrafelfedezéséhez, annak tudatosításához, honnan jöttünk, kik vagyunk, mit akarunk kezdeni magunkkal a 21. század elején. Ennek elérése a klasszikusok újrafelfedezésétől kezdve a különböző műfajú előadásokon át a kísérleti jellegű kortárs darabokig sok fajta módon lehetséges” – vélekedett. Érdeklődésünkre Koltay úgy felelt, ha bizalommal fogadják elképzeléseit, szívesen pályázna más teátrum élére is.

„Mély meggyőződésem, hogy nagy bajban van az ország, és ilyenkor minden tenni akaró kézre szükség van” – tette hozzá.