Magyar Hírlap online

Osztályterem és diáksztrájk a színpadon

A kamaszok számára különösen fontos a hitelesség, vagyis hogy valódinak érezzék, amit látnak – véli Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, aki lapunknak egy új műfaj, az osztályteremszínház kialakulásáról, valamint külföldi és hazai sikereiről mesélt.



„Először Németországban nyert teret az osztályteremszínház, idehaza azonban miénk a kezdeményezés, mára már jó néhány követője van a műfajnak” – mondja Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, aki néhány éve még nem hitt abban, hogy a hazai iskolákba be tudják vinni a kifejezetten osztályterembe írt darabokat. A színtér lehet egy kreált osztályterem a Kolibri pincéjében vagy egy valódi helyszín zöld táblával, tanári asztallal, iskolapadokkal, no meg diákokkal, akik nézőként maguk is az előadás szereplőivé válnak. A műfaj előzményének mondhatók a rendhagyó irodalomórák vagy a tornaterembe vitt darabok, a különbség az, hogy az osztályteremszínház valódi helyszíne a padok között van, cselekménye pedig mindig az iskolához kapcsolódik.

A Kolibri Színház 2007-ben kísérletezett elsőként ezzel a típusú előadással. „A német ifjúsági színházi héten egy a Frankfurti Egyetemen tanító tudós az osztályteremszínházról akart előadást tartani. Tudtam, hogy létezik egy Klamm háborúja című darab Kai Henseltől, amely egy tanár monodrámája egy sztrájkoló osztállyal. A diákok úgy akarják megbuktatni a pedagógust, hogy semmire nem válaszolnak, semmit nem tesznek meg, amit kér. Egészen véletlenül futottam össze Scherer Péterrel és megkérdeztem, van-e kedve felolvasni a darabot, ő olyan lelkes volt, hogy már arra is próbálni akart. Igazi színházi pillanatnak voltunk tanúi, amikor a németek állva tapsolták meg Péter előadását. Akkor még nem voltam biztos abban, hogy iskolákba tudjuk vinni a darabot, később azonban több intézmény is jelentkezett, és támogatást is sikerült szereznünk az előadásokra” – emlékezett vissza az igazgató.

Ma a Klamm háborúja a színház legtöbbet utazó darabja: az ország különböző pontjaira jutnak el vele, s közben a Kolibriban is rendszeresen bemutatják. A darabokat majdnem mindig drámapedagógiai foglalkozás követi, ahol a kényes témákról drámapedagógusok beszélgetnek a diákokkal és a tanárokkal. „A számos feldolgozás közül a németek a legjobb előadásnak tartják a miénket, s Lengyelországban, Szerbiában, Belgrádban, valamint a Baltikumi Fesztiválon is fődíjakkal jutalmazták” – hangsúlyozta Novák.

A Kolibri repertoárjában négy-öt olyan darab szerepel ma, amelynek az osztályterem a helyszíne, köztük Tasnádi István Cyber Cyranója vagy Németh Ákos A webáruház című darabja, s egyre több magyar szerző próbálkozik a műfajjal. Ezeket az előadásokat angolra és németre is lefordították már, Tasnádi darabjának az idén két német bemutatója lesz, a magyar előadás pedig Csehországba és Németországba megy turnéra.

Novák János úgy látja, a tizenévesek esetében különösen fontos, hogy a testbeszédtől a zenén át a nyelvhasználatig minden számukra valódi legyen. „A darabok általában egy-egy konkrét problémára koncentrálnak, s kétségtelen a pedagógiai, ha úgy tetszik, a gyógyító hatásuk.”