Magyar Hírlap online

Orfűi zenevilág

Ismét bebizonyosodott, hogy Lovasi András és csapata nemcsak a zenélést tanulta ki mesterfokon az elmúlt évtizedekben, hanem szórakozási kultúrájukat is a profizmus szintjére emelték. És amit megtanulnak, nem restek átadni másoknak sem. Három nap erejéig az orfűi tóparton ismét a zene került a középpontba.



A Kossuth-díjas Lovasi András érintése már-már Midasz királyéra hajaz: a különbség mindössze annyi, hogy a művész keze nyomán keletkezett aranycombok ehetővé, sőt, könnyen emészthetővé válnak. Ilyen a néhány évtized alatt generációk meghatározó zenekarává vált Kispál és a Borz, ilyen a szintén kultikussá váló Kiscsillag, és ilyen lett a Fishing on Orfű fesztivál is.

A Pécs melletti orfűi kemping minden év júniusának derekán metamorfózison esik át: a többgyerekes családok helyét alternatív falka veszi át, hogy a sártól csúszós domboldalon felverje sátrait, és koncertről koncertre járva új dimenziókba vándoroljon. Alterfeszt, de nem kizárólag a szó hagyományos értelmében: a szervezők nemcsak azért adták ezt a nevet rendezvényüknek, mert ezzel akarták hangsúlyozni a zenei kínálatot – ami kétségkívül nem a technót kedvelő közönségnek lett összeállítva –, hanem mert néhány napra egy másfajta létállapotot akarnak megteremteni: a jó érzés képzetét. Az idén mintegy nyolcvan különböző zenekar és performansz volt ebben a segítségükre. Mind a Németországból érkezett De-Phazzt, mind a spanyol Pony Bravót vagy a francia The Inspector Cluzót hálásan fogadta a közönség. Szép számmal képviseltették magukat a nagyobb fesztiválokon már bejáratott zenekarok is: a 30Y itt játszotta tízéves jubileumi koncertjét, és egymást követték a Pál Utcai Fiúk, a Csík zenekar, a Quimby, a Kistehén, a Budapest Bár. Itt búcsúzott el félig, még a Sziget fesztiváli fellépésük előtt, a Kispál és a Borz, és itt nyugodtunk meg, amikor megtudtuk: Kispál András már próbál új zenekarával. A fiatal tehetségek az idén is lehetőséget kaptak. Fellépett a Szabadtéri 4akkordos Performansz, amely a nevében jelzett zenei mélységekhez ragaszkodva, „láfádószó” hangzásvilágával görbe tükröt állított a „gumipanklányoknak”.
A fesztivál megnyitója hagyományosan zajlott. Miközben a tópartra beszerelt a Prosectura, megkezdődött a tóátugrásverseny. Sok fiatal nekifutásból próbálta becélozni a túlpartot, de ez az idén is csak Rátgéber Lászlónak sikerült. És ha már Fishing on Orfű, akkor nem hiányozhat a horgászverseny sem. A nyertes az idén is az lett, aki megadott idő alatt a legtöbb apró halat fogta ki a tóból – majd a környezettudatosság nevében vissza is dobta. Az utolsó napon egyre több sóhaj mászott az ember fülébe: „Miért nem a Sziget háromnapos, a Fishing pedig egy hét?!” És valóban. Létezni ezen a fesztiválon olyan, mintha családi környezetben töltenénk el egy hosszú, nyugodt délutánt, miközben kikapcsoljuk a televíziót, és csak élvezzük egy másik élet lehetőségét.