Magyar Hírlap online

Nyúlnyál és Erzsi rockerbőrben

Jubileum

Igazából nem volt ünnepi hangulatunk – talán a társulatnak sem, de erről majd később –, mert bár kevéssé vagyunk a számmisztika hívei, de a pontos évfordulóban mégiscsak van valami többlet. Viszont legalább nem ugyanazt a műsort nyomták le, mint tavaly nyáron. A jugó westernfilmek paródiájával nyitottak, szerbül társalogva, amelyből egy kilencvenes évekbeli BeeGeest idéző dalba csaptak át – ásítottunk egy picit –, a Nyálon lőtt lány balladája is a futottak még fiókba került, de rögtön ezután jóleső érzés járt át minket. Jött ugyanis Dolák-Saly Róbert mint cilinderes porondmester vagy mi és a Winnetou című diafilm kissé átfogalmazott kommentárja – a bakit kiváló rögtönzéssel fűzte tovább Dolák-Saly. Egy emberként röhögött a háromnegyed házas Müpa, ahogy később, a Lackó Mackó-történet, a Szultán meg a szolga és a Zengő ABC alatt is: mindezek kárpótoltak minket az Öreg néne őzikéjének mellőzéséért. Laár András a szokásos Költő figurájában is színpadra lépett, megvolt a Nyúlnyálvers, a Víziló, a Csokinász az avaron és még néhány rövidebb; Besenyő Pistaként a lisztjavító szeres-térfogatnövelős-kőolaj-finomítós szkeccs; Dolák-Saly egy rövid jelenetben Naftalin Ernőt is elhozta nekünk, valamint Pandacsöki Boborjánt is jetiként. Hús-vér és szellemi sztárvendégeknek sem voltunk híján: fellépett egy rövid stand uppal Litkai Gergely, egy középkori, intellektuális altesti humorral fűszerezett jelenetben Gálvölgyi János, de megkaptuk a Sound of Silence című Simon és Garfunkel-dalt, illetve a Rolling Stones-féle Angie-t is átdolgozva, Erzsiként. Litkai kevéssé volt meggyőző, Gálvölgyi magától értetődően jól játszott, a Simon és Garfunkel-dal üresnek tűnt – a Stones viszont telitalálat, Erzsi címmel, Dolák-Saly előadásában. Nem új, mégis felüdültünk tőle.

Egy kevésbé szerencsés epizód következett, Szászi Móni a Besenyő család gyerekeként Sub Bass Monsterrel, a rapperrel karöltve énekelt, majd a rapper a Nincs nő, nincs sírás című számát is előadta, de ezután érdekes jelenet jött: a társulat gyerekei léptek a közönség elé, hogy előadják az Osztályfőnöki óra című epizódot. Szászi Móni feltételezhető lánya igencsak hasonlít az anyjára, Dolák-Saly édes, szőke kislánya ennivaló, Laár Bence pedig már arcberendezésileg is alkalmas ilyen szerepekre: a kiégett, jellegtelen osztályfőnök életéből kell felelnie a csapatnak. Pethő Zsolt nagylánya is jól játszott – egyszóval van ígéret és talán utánpótlás is. Mert lehetséges, hogy a rockbandával ki­egészült Dolák-Saly és Laár az öregedő rockerek bőrébe bújva – és nemcsak paródiát, hanem önparódiát is előadva – afféle üzenet volt, hogy fáradnak. Pedig az a szellemi trezor, amely bennük rejlik – a Besenyő család összeállítása nagyrészt Szászi Móni ötlete, Dolák-Saly és Laár könyvei zseniálisan intellektuálisak a humor felszíne alatt –, még mindig megvan. Mi reménykedünk az újjászületésben.