Magyar Hírlap online

Németek a Balatonnál

Kiállítás. Már nemzetközi az érdeklődés a berlini Collegium Hungaricum magándokumentumokra épülő kiállítása iránt

A Collegium Hungaricum Német egység a Balatonnál intermediális kiállítása a Kádár-korszak keletnémet és nyugatnémet találkozóhelyét mutatja be. A projekt ötlete az igazgatótól, Can Togay Jánostól származik, aki nem véletlenül választotta az intermédiás feldolgozás megoldását. A tárlat kapcsán az igazgatót kérdeztük.

– Milyen ötlet, elképzelés vezetett a kiállításhoz?

– A projekthez az ötlet a jubileumi évektől függetlenül született meg, hiszen az idén a berlini fal leomlásának évfordulóját, 2010-ben pedig a német egység huszadik évfordulóját ünnepeljük. A stratégiai alap azonban az volt, hogy egy Berlinben, vagy Németországban fellelhető témához illesszünk magyar vonatkozású anyagot, azaz a magyar kultúrát mintegy eszköztárként használjuk fel, a magyar érdekeket egy német történelmi-kulturális vonatkozásban képviseljük. 1989 egyébként is előtérben van, de jóval többször esik szó a politikusok neveiről, mint azokról a keletnémet és nyugatnémet százezrekről, akik ezt megelőzően a hatvanas évektől kezdve hazánkban jártak, itt találkoztak. Berlin az újkori európai történelem fővárosa, s a tárlat témája a német történelem emblematikus eseménysora, amely a határokon kívül, többek között éppen Magyarországon zajlott. A Balaton kedvező körülményeket biztosított az elszakított családok találkozásához, a nyaralás és egyben a szabadság atmoszférája is adott volt. Fontosnak tartottam hangsúlyozni azt is, hogy nemcsak a magyar politikusok hoztak pragmatikus döntéseket, hanem mivel 1956-ban kiharcoltuk egy viszonylag toleránsabb rendszer alapjait, erre épült rá a keletnémetek és nyugatnémetek találkozásának lehetősége, azaz a német egység közvetlen előzménye.

– Miért választották az inter­médiás feldolgozást?

– Mivel jól ismerem a filmes szakmát és Forgács Péter munkáit, őt kértem fel az audiovizuális anyag összeállítására. Több mint 15 óra 8 milliméteres filmanyagot gyűjtöttünk, illetve 38 órányi oral historyt, azaz személyes sorstörténetet is felvettünk, ehhez kapcsolódik még a több száz oldalnyi Stasi-dokumentáció. A kiállítás anyagából a Német egység a Balatonnál című kötetet is összeállítottuk, ebben hét-nyolc emberi sorsról olvashatnak a korabeli események tükrében. A kiállításhoz készített multimédiás installáció nyolc stációban elevenít fel keletnémet és nyugatnémet sorstörténeteket, illetve egy Stasi-szoba is tartozik hozzá, ahol a megfigyelés filmes dokumentumaival találkozhatnak az érdeklődők. Amikor először beszéltem erről a tervről, sokan ironikus nosztalgiával reagáltak, de aztán katartikus pillanatok következtek. A Zimmer Frei keserédes hangulatán, a lángossütők és a Trabanttal, Wartburggal érkező német nyaralókról alkotott képeken túl valódi sorsok, a két nép történelmének összefonódása elevenedik meg a kiállításon.

– Milyen a kiállítás visszhangja a németek körében?

– A Collegium Hungaricum Berlin történetében ritkán kapott ennyi visszajelzést, mint most. Hatalmas az érdeklődés, nemzetközileg is. A megnyitóra háromszázötvenen jöttek el, naponta negyven-nyolcvan látogató kíváncsi a kiállításra, a német és a magyar sajtó mellett a cseh és a holland televízió is járt nálunk. A folytatás pedig 2010-től egy vándorkiállítás lesz, ami a jelen tárlatot mutatja be Németországban, Magyarországon és remélhetőleg Brüsszelben.