Magyar Hírlap

2010-03-20

Lélek a nemesfém és a fa mögött

Kiállítás. Távoli kultúrák gyógyító erejű maszkjai a Néprajzi Múzeumban

A Néprajzi Múzeum új kamaratárlata szó szerint elkápráztat: huszonnégy darab aranyból és három ezüstből készített maszk, illetve fa alapanyagú, díszes sisakmaszk kapott helyet egy teremben, üvegfalak mögé zárva. A Zelnik István délkelet-ázsiai származású gyűjteményéből és a múzeum saját tulajdonában lévő darabokból összeállított tárlat június 20-ig látogatható.

Az alkotások részben fogadalmi, beavatási célra készültek

A műgyűjtő üzletember külön épületet kíván berendezni kollekciójából, amely a tervek szerint ősztől lesz látogatható az Andrássy úton, s a világ egyetlen délkelet-ázsiai aranymúzeuma lesz – a Zelnik Istvánnal erről készített beszélgetést lapunk korábbi számában olvashatták. Aki azonban a távoli kultúrák gyógyító erejű vagy halotti arcmásaival, rituális maszkjaival kíván találkozni, annak a Néprajzi Múzeumba kell ellátogatnia.

Különös ellentétben áll egymással a vékonnyá kalapált, hasított aranylemezek emberarcot imitáló sorozata és az Óceániából érkezett grimaszoló, feltűnően díszített famaszkok egy-egy példánya.

Az alkotások részben fogadalmi, beavatási célra, illetve szórakoztatás céljából (táncelőadásra, színházba) készültek. Bár egyszerűnek tűnik, a szakembereknek csak látszólag van könnyű dolguk a tárgyak vizsgálatakor.

A stilizált arcvonások alig segítenek, néhány jellegzetes írásjel vagy forma csak ritkán található a maszkokon, így főként az anyagösszetétel vagy a technikai megoldások: az aranymaszkoknál az utolsó hevítés időpontjának meghatározása izotópos vizsgálattal vagy a felszínen látható kalapács- és hengernyomok adnak támpontot. Szerencsésebb, ha a maszk mitológiai ábrázolást hordoz, istenséggel azonosítható alakot vagy a famaszkok esetén például betegségeket ábrázol, amelyek legyőzésére szolgálnak a hangsúlyos vonásokat hordozó háncs, puhafa alapanyagú munkák. Ez utóbbiak egy részét tánc közben viselték, s hitték, hogy a betegség szelleme a tánc ideje alatt átszáll az emberből a maszkba.

A Krisztus előtt 500-ra datált daraboktól a 10. századi és a 100-150 éves faváltozatokig több korból és helyszínről származó maszkokat láthatunk, merenghetünk el titokzatos mosolyukon, furcsa formáikon, s képzelhetünk mögéjük valódi arcokat, névtelen uralkodókat, különös birodalmakat, szembesülhetünk azzal, hogy a valódi én elrejtése vagy az élők világából a holtakéba lépés pillanata mekkora szerepet játszott a letűnt kor embereinek életében.

Szinte ráadásnak tűnik az eddigiek után, mindenesetre technikai szempontból lenyűgöző a kollekció arany skorpiópárt ábrázoló együttese, amelyek egymással szemben láthatók, hátukon egy vietnami hegygerincen élő törzs uralkodójának és feleségének arcképével.

A tárlatot katalógus és a kisebbek számára készített, speciális múzeumpedagógiai kiadvány egészíti ki. A Néprajzi Múzeumban bemutatott összeállítás a nyáron továbbutazik az országban, s a tervek szerint nemcsak itthon, külföldön is látható lesz.