Magyar Hírlap online

Kultúránk égtájain

Nyolcszáz fiatal együtt mondta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Radnóti versét

A határon túli magyar kultúra anyaországi ismertetésén és elismertetésén dolgozik jó másfél évtizede Goldschmied József. Elsőként a Kárpát-medencei fiatalok találkozóját hozta össze Magyarországon, majd a Vendégségben Budapesten színházi évadot a fővárosban. Szerteágazó, hatékony munkájáért – az Égtájak Iroda vezetőjeként – most megkapta a Kisebbségekért Díjat.



Külhoni magyar kulturális programokat szervez Goldschmied József kicsiny csapatával jó másfél évtizede civilszervezetek, ifjúsági művészeti csoportok, hivatásos és amatőr színi társulatok összefogásával. „Másfél évtizeddel ezelőtt, szervezetten nagyon kevesen kezdtek el a határon túli magyar kultúra megismertetésével foglalkozni – mondja –, leszámítva a kisvárdai fesztivált, azaz a határon túli magyar színházak seregszemléjét, amely már korábban létrejött, de az pusztán egyetlen, vidéki városban, az év bizonyos szakaszán, egyszeri alkalommal fogadja a társulatokat.”

Az Égtájak Iroda csapata évadban gondolkozott, bizonyos rendezvényeik pedig összművészeti jelleget öltöttek (biennále). Munkájuk alapvetése a kapcsolatteremtés – mondja a kulturális menedzser, aki valamikor népművelőként, vagy amint emlegeti, „kultúrrobotosként” kezdte, akit mindig is érdekelt a határon túli magyarság művészete.

Az Égtájak-rendezvénycsalád a különböző művészeti ágak elkötelezett művelőinek százait fogja össze a határon túli magyarság különböző „égtájain”. Katalizátorként működnek, megteremtik a találkozások lehetőségét, generálják az összehozott csoportok együttműködését. A töméntelen élő kapcsolatot úgy sikerült kiépítenie és tartósítania, hogy a helyszínre siet, legyen az falusi fesztivál, vagy vidéki színházi bemutató. Ahhoz, hogy a külhoni magyar művészet megjelenjék, mi több, ma már otthonos legyen az anyaországban, a Goldschmied vezette iroda sziszifuszi erőfeszítésére, szisztematikus munkájára volt szükség. A kezdetekkor egyáltalán nem kapkodtak ezért a területért. Rendszeres, folyamatos, évadszerű működésre volt szükség ehhez, amilyenné a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar estek sorozata lett. Manapság egy-egy társulat adott szezonbeli munkájának keresztmetszetét próbálják bemutatni. Így nyomon lehet követni a teátrumok művészi fejlődését. Az általuk beindított folyamatoknak köszönhető az is, hogy külhoni magyar rendezők, színészek, zenészek ma már rendszeresen dolgoznak az anyaországban. Magyarán, mára szervesen beépült a külhoni művészet a magyarországi kulturális életbe.

Az első nagyszabású rendezvényük az iIfjúsági találkozó volt. A Fővárosi Önkormányzat kezdeményezésére – ahol akkor Goldschmied kultúra-koordinátorként dolgozott – határon túli fiatalok százait hívták meg a millecentenáriumi rendezvényre. Egyszeri eseménynek, közösségi együttlétnek szánták, ám a sikerre való tekintettel, újra és újra megrendezték. Az ifjúsági találkozó meghívottjai, akik az idén három kontinens harminc országából érkeztek, történelmi tájakra, művelődéstörténeti helyszínekre, nemzeti emlékhelyekre juthatnak el a nemzeti önazonosság tudatának fejlesztése végett. Az idén például Radnóti, Kazinczy és Benedek Elek jubileuma alkalmából az adott emlékhelyekre zarándokoltak, elméleti programokon pedig földolgozták az életművüket. Élményekkel a tarsolyukban térhettek haza: a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva nyolcszáz (!) fiatal együtt mondta el Radnóti Éjszaka című versét. „Bálint András, Kossuth-díjas színművész, a Radnóti Színház igazgatója, aki előmondta a verssorokat, majdnem elsírta magát” – idézi fel Goldschmied.

A budapesti közönség számára legismertebb Vendégségben Budapesten színházi sorozat előzménye is az ifjúsági találkozóhoz kapcsolódik: 1997-ben meghívták a kassai magyar színház egyik produkcióját (Segítsd a királyt), hogy zárt körű délutáni előadáson mutassák be a találkozó résztvevőinek. Épp akkor zajlott a Budapesti búcsú, s Goldschmied úgy gondolta, este a búcsú közönsége elé viszi őket. Telt ház fogadta, holott a többi szervező abban is kételkedett, van-e egyáltalán magyar színház a határon túl. A következő évben a vajdaságiak Sztárcsinálók című rockoperáját hozták el, ami az ifjúsági találkozón és a búcsú esti előadásán óriási sikert aratott. Ezek után a Fővárosi Önkormányzat támogatásával kezdődött a külhoni magyar teátrumok vendégjáték-sorozata a kassaiak Kakukkfészek című előadásával. Művészeti tanácsadóként Darvay Nagy Adrienne színháztörténész-szakíró segíti a produkciók kiválasztását.

„Nagyon-nagyon nehezen indult be – mondja Goldschmied –, eleinte a szakma sem fogadta be. Meg kellett küzdeni a közönségért, ma már szerencsére bőven van publikuma. Öt-hat év kellett ahhoz, hogy egyáltalán elterjedjen a híre, a marketingre pedig igen keveset tudtunk költeni.”

Az Égtájak Iroda 2003-ban a Hungarofest Kht.-n belül intézményesült, kevés állami költségvetéssel. A programok viszont továbbra is pályázati támogatásokból, szponzori hozzájárulásokból valósulnak meg. Tervezhető költségvetésük ma sincs.

Három alapelvet igyekeztek megvalósítani – magyarázza –, közösség, kulturális értékek hordozása, összefogás – a napi politikától mentesen, a nemzet egészében gondolkoznak.

Goldschmied munkáját szerencsére hivatalosan is méltányolják. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2009 tavaszán a Hevesi-díjat. Legmegtisztelőbbnek azonban mostani kitüntetését, a Kisebbségekért Díjat tartja, merthogy a külhoni szervezetek javaslattétele nyomán adták. 2002 óta ilyet nem is kapott anyaországi. Azoknak az elismerését jelenti, akikért másfél évtizede szüntelen dolgozik, s akik leginkább érzékelik, mit is tett a határontúliakért.