Magyar Hírlap online

Komédiások modern eszközökkel

Ároktő és Szomolya. Két borsodi falu sok közös és eltérő vonással. Mindkét helyszínen egy héten át tartottak színházi előadásokat kicsit másképp, mint ahogyan azt a klasszikus néző megszokhatta.

Vasárnap este van, a falu kihalt, az iskola felé közeledve azonban kisebb tömeg és zsibongás fogad bennünket. Az esti vetítésre készülődnek, kétheti munka záróakkordjára. Két hétig munkálkodtak ugyanis közösen a Mezőkövesdtől 12 kilométerre fekvő Szomolya lakói és a színészekből, szociológusokból, drámatanárokból, filmesekből verbuválódott alkalmi csapat tagjai. A Káva Kulturális Műhely, a Krétakör és az AnBlokk Kultúra- és Társadalomtudományi Egyesület által életre hívott Új Néző Társulat egy olyan színházi nyelv kialakítását célozta meg a két településen, ahol a nézők aktív résztvevők, nekik és róluk szólnak az előadások. A színész nem a színpadon, elvont szerepben jelenik meg, a néző pedig nem homályba burkolt, passzív közönség, hanem mindkettő alkotó módon reagál a másikra.

Az előadások mellett gyerekprogramok is színesítették a palettát, a vasárnap esti vetítésen pedig bemutatták négy helybeli fiatal közös kisfilmjét is, amelyben egy roma lány és egy magyar fiú szerelmének nem zökkenőmentes története tárul fel. A Szomolyán zajló előadás-sorozat egy esküvővel indít, majd a friss házaspár döntéshelyzeteit állítja az „új” nézők elé. Vajon házat vagy autót vegyenek, maradjanak a faluban, vagy költözzenek városba? Minden este ilyen, és ehhez hasonló élethelyzetek kerülnek elő, a végén pedig szavazással döntenek, hogy melyik lehetőség mellett szóltak megnyerőbb érvek. Akár egy fórumon, a legkisebbtől a legidősebbig, bárki hozzáteheti a maga gondolatát. „Hát persze hogy előbb ház kell, nem autó! A család biztonsága a legfontosabb, aztán, ha eljön az ideje, lesz autó is” – mondja egy idős hölgy az első estén, ahol a ház kontra autó megvétele a konfliktus forrása. Lakókocsi! – kiáltja be valaki. A felvetődő problémákra közösen keresik a választ, megismerve egymás véleményét, fokozatosan részesévé válva az előadásoknak, amelyek saját, mindennapi problémáikat jelenítik meg. A cél nem a világmegváltás és a társadalmi feszültségek feloldása, a csapatmunka azonban itt is képes közösséget teremteni, hiszen romák és magyarok, idősek és fiatalok egyaránt részt vettek benne. Bár az előadások csak a helybelieknek voltak nyilvánosak, Németh Gábor Péter vezetésével készül a projektet bemutató dokumentumfilm is. Elhagyva Szomolyát, azon jár az eszünk, mi lesz, ha a vándorkomédiások továbbállnak? Ha a színészmesterség újabb eszközeivel nem is oldottak meg mindent, hatásai mindenképpen vannak, és talán lesznek is.