Magyar Hírlap online

Ki viszi át a komolyzenét?

Zene

	Batta András szerint illúzió volna csak Paganiniket képezni Magyarországon (Forrás: Leéb Ádám)

– Ön vállalja a kihívást, pedig nem lehet egyszerű mindezt végigvinni.
– Csak úgy lehet végigcsinálni, ha a kitűzött célt, a nagy eszmét magam előtt látom. Elhivatottsággal ér föl az a szerep, hogy az ember átsegítse ezen a nehéz perióduson a magyar zene, a magyar zenepedagógia világszerte elismert fellegvárát, amelynek értéke fölbecsülhetetlen. Vagyis olyan körülményeket kell teremteni, hogy továbbra is fenn tudja tartani világhírét. Attól kezdve, hogy ne dőljön össze az épület, odáig, hogy megfelelő programmal taníthassanak itt a tanárok.

– A közeli jövőben milyen feladatot ró ez a rektorra?
– Át kell segítenie a "folyó túlpartjára" a Zeneakadémiát. Le kell vezényelnie a felújítást és a vele járó tartalmi fejlesztést. Úgy kell megújulnia a Liszt Ferenc téri épületnek, hogy közben megőrizze múltját, historikus küllemét s a fölhalmozott kincseket. Egyúttal olyan állapotba kell hozni a hangversenytermeket, hogy ne fulladjon meg a melegtől és a levegőtlenségtől a publikum, ne fagyjon meg télen, s a közönségforgalmi területek is kielégítők legyenek, valamint a föllépő művészek is kapjanak tisztálkodási lehetőséget. Itt áll egyfelől a világ egyik legszebb, szecessziós hangversenyterme, s egyben akusztikai csoda, másfelől viszont száz évvel ezelőtti viszonyok uralkodnak, már-már működésképtelen az épület. A hangversenytermet korszerű technikával kell fölszerelnünk, hangosítással ellátva, mobilizálható színpadot kell teremteni a kórus elhelyezésére, a kisteremben pedig vissza akarjuk állítani a hajdani kamaraopera-előadás lehetőségeit.

– Amíg zajlik rekonstrukció, kénytelenek más épületet alkalmassá tenni arra, hogy ez idő alatt is normális menete legyen a zeneoktatásnak.
– A Wesselényi utca 52. szám alatti ház, ahonnan a divattervező szakközépiskolások költöztek át egy nagyobb, korszerűbb hajlékba, kisegítő épületként szolgál majd, ahol stúdió is készül a növendékeknek, s ott helyezzük el az adminisztrációt is. Ehhez viszont át kell építeni. Ami a fejlesztés tartalmi oldalát illeti, következő a stratégia: olyan módon kell rendbe hozni a Zeneakadémia működését, hogy méltó legyen az épülethez. Meg kell alapoznunk hangversenyéletünk menedzselését is, hisz a Zeneakadémia nagyon elkényelmesedett, amíg 1949 és 1989 között monopolhelyzetben volt az Országos Filharmónia. Aztán viszont jöttek a kis koncertrendező irodák, aki bírja-marja alapon. Most eljött a pillanat, amikor a megújult épületben önálló menedzsmentet létesítünk, ami nem jelenti azt, hogy nem fogadunk be más hangversenyeket is. Alapja az ifjúság koncertezése, az intézeti oktatás reprezentatív megnyilvánulása.

– Az Alma mater-hangversenysorozat most is ezt szolgálja.
– Így van, de a jövőben egész hangversenyéletünk egy nagy Alma mater-sorozatot tesz majd ki. Mindezt végig kell gondolni, megszervezni, működtetni. A másik nagy kérdés pedig: hogyan fogjuk a fölújított Zeneakadémiát fenntartani? A megoldáson már most keményen dolgozunk.

– Mindet összevetve, gigászi feladat.
– Öt évvel ezelőtt, amikor a rektori munkát elkezdtem, úgy éreztem, hogy voltaképp egy Titanicot kell az egyik irányból a másikba átkormányoznom, úgy, hogy teljes sebességgel robogva ne ütközzön a jéghegyeknek. Óriási a felelősség, de a lehetőség is: tizenegymilliárd forint a teljes költségvetés.

– Időrendben hogyan alakul ez a bonyolult folyamat?
– Szeptember–októberben kezdődik a Wesselényi utcai épület felújítása; novemberben kivonulunk a Zeneakadémiáról, decemberben elindul a Liszt Ferenc téri rekonstrukció. Innen az ősszel átmeneti helyre költözünk, a jövő évi évnyitót már a Wesselényi utcában tartanánk, és rá egy évre, késő ősszel avatnánk a megújult Zeneakadémiát.

– Egyszóval, a Liszt-év, 2011 vége felé várható az avatás. És miben áll a tartalmi megújulás?
– Mindenekelőtt a magyar zenepedagógia vívmányait kell megmentenünk. Nemcsak a Zeneakadémiát, hanem a teljes magyar zenepedagógiát is, az alsó foktól, a tehetséggondozáson át a felsőfokú oktatásig. Ha nincs zeneiskolai hálózat, akkor nincs Zeneakadémia, hisz ha nem kétszázezer gyerek tanul zenét, akkor nincs honnan kirostálni a majdani művészeket.

– És mellesleg a zeneélvező közönség utánpótlását is ki kellene nevelni.
– Pontosan. A zeneiskolákat folyton fenyegetik az elvonások, egyre nehezebben léteznek, de így is magas szinten produkálnak; ez akkora kincs, hogy meg kell erősíteni őket. Ilyen zeneiskola-hálózat például Amerikában nincs, csak a csúcsművészet van. Nálunk, egy olyan országban, ahol az egy négyzetméterre eső zenei tehetségek messze fölülmúlják a világ átlagát, erre nagyon sokat kell áldozni. Idetartozna a tehetségkutatás is versenyek szervezésével. Szinte visszahozhatatlan kárt okoztak az elmúlt húsz évben az általános, de főleg a középiskolai zene- és énekoktatás teljes leépítésével. Legfeljebb egy-egy helyen maradt még fönn, s ahol még egyáltalán létezik, ott is gyenge színvonalon, tisztelet a kivételnek. Kodály országában ez méltatlan és megengedhetetlen. Nagy válságban van a valamikori, híres magyar kóruskultúra is. A Liszt Ferenc Zeneakadémiája – Az európai zenei felsőoktatás megújuló központja Budapesten című projektünkkel megpróbáljuk elérni a zeneiskolai hálózat megerősítését is.

– Mit ölel még föl ez a tervezet?
– Az életre nevelést. Olyasmire tanítsuk meg a növendékeinket, amit valóban föl tudnak használni az életben. Ennek nyoma sincs a teljes felsőoktatásban, amit gyakorlatilag hallgatógyárakká degradáltak. Nagyon rossz minőséget szül az úgynevezett normatív támogatás rendszere, amely a hallgatói létszám szerint finanszíroz. Ez különösen veszélyes a speciális tehetségre épülő művészeti felsőoktatásban. Nekünk a diákok jövőjére is kell gondolnunk, hogy az is találja meg a helyét egy jó zenekarban, akire nem vár szólistakarrier. Illúzió csupa kis Paganinit kiképezni. Ezért nagy súlyt fektetünk az úgynevezett ensemble kultúrára, a zenekar, a kórus felépítésére, a tradicionális kamarazene gondozására. Inkubátorprogramunkban létrehozunk evégett egy zenekari-kórus egyesületet, ahol a Zeneakadémia végzettjei pár évig ösztöndíjasként dolgozhatnak. Végül marketing- és más módszerek révén be kell kapcsolódnia a Zeneakadémiának a világ vérkeringésébe. Első lépésként például az ősszel kéthetes turnéra megyünk a zenekarral Japánba és Dél-Koreába. Mi is tanulhatunk tőlük, a Távol-Keleten hihetetlen rangja van a tanárnak és az oktatásnak, melybe óriási pénzeket fektetnek bele. Mi sem ülhetünk ölbe tett kézzel.