Magyar Hírlap

2010-10-22

Ki tárgyalt Révai elvtárssal és ki nem?

Könyv

„Böngészem a családi dokumentumokat: olyan átlagos közép-európai magyar família vagyunk; kuruc, labanc, katolikus, protestáns, nemes, pór, értelmiségi, munkás, paraszt, kurva, kommunista, antikommunista, alkoholista, kártyás, katonatiszt” – írja memoárjának felvetésében Szigethy Gábor; és valószínűsíthetjük, hogy az, aki így definiálja magát, nem lesz elfogult, szubjektív Évezredtöredékében pedig némi objektivitásra törekszik majd.

Nem csalódunk: az egykori rendszerváltó MDF szóvivőségéig jutó Szigethy humorral, belátással írja meg a 20. század végének történetét. Látását nyilván befolyásolja apja sorsa – ahogy írja: „A kommunistáknak áruló volt, a többieknek kommunista. Nekem a réges-régen halott apám” –, a családi indíttatás és az ötvenes évek levegője.

A személyes emlékek mellett „véletlenül” megőrzött dokumentumok színesítik a könyvet, mint például egy 1951. július 5-én lezajlott beszélgetés jegyzőkönyve: Illyés Gyula, Révai elvtárs, Pudovkin elvtárs és Nádasdy Kálmán rendező társalog a Föltámadott a tenger című film előkészületeiről – Pudovkin és Révai elvtárs alapos ideológiai elvárásokat támaszt a forgatókönyvíró Illyéssel és a rendezővel szemben. Csöndes kérdés: Illyés miért tárgyalt Révai elvtárssal, és miért nem tárgyalt soha vele a raktáros Hamvas és az emigráns Márai? Mikor tisztázzuk, hogy ki mennyire volt benne, és mikor mentjük fel, aki benne volt, de nem „úgy”?

Szigethy leírja a jelenetet, amikor 1967-ben magyar szakos diákként megkérdezte Király Istvánt, miért nem esik szó Márairól, a professzor azt válaszolta: „Márai Sándor már kihullott a magyar irodalomból. Márai Sándor nevű magyar író nincs.”

Nem ez volt az egyetlen tévedése – teszi hozzá a szerző.

Villannak fel sorra az évezredtöredékek: az 1956-os Ember Tragédiája előadás, ’56 ősze, és felvillan a magyar irodalom egyik elveszett zsenije is: Asbóth János életműve. (Asbóthról annyit: olyannyira kihullott emlékezetünkből, hogy Grendel Lajos most megjelent modern irodalomtörténetében meg sem említi, pedig az egyik első újító író volt a Nyugat előtt.)

Forrásértékű az 1990-es évek rendszerváltó naplója, amelyből kiderül: miért nem lett Szigethy kulturális miniszter, és miért nem vállalt szerepet az Új Magyarország című lapnál…

Okosan elemzi a helyzetet, kimondva: a diktatúráról könnyebb leszokni, mint a párthűségről, aki a diktatúrában nem gondolkodott, az a demokráciában sem fog…

A továbbiakban felvillannak magyar művészarcok Örkénytől Cs. Szabó Lászlóig, a záró részben pedig a keresztény hitről szóló, személyes írások kaptak helyet.

Szigethy Gábor meggyőző erővel láttat egy olyan kort, amelyről a mai felnőttek két generációja elég keveset tud – és amelyet átszínez apáik az időben visszavetített indulata, ellenségeskedése.

Szigethy épp azért kötelező, mert nincs benne indulat. Bölcsesség annál több.

Szigethy Gábor: Évezredtöredék
Helikon Kiadó, 2010
255 oldal, 2990 Ft