Magyar Hírlap online

Jelmezkészítés mesterfokon

Színház. Pénzhiány szüli a jó ötleteket: Oidipusz palástja ágytakaró, a római katona sisakja partvisfej

Az ország egyetlen patinázóműhe-lyében dolgozik Ozsváth Ildikó, akit nemrég a Magyar Teátrumi Társaságtól páratlan életművéért tüntettek ki: ő Magyarország egyetlen patinázója. Aprócska irodája a veszprémi színház művészfolyosójának utolsó helyiségében pedig az ország egyetlen patinázóműhelye.



A Petőfi Színház jelmezgyártó műhelye méltán ismert és elismert szerte az országban, hiszen itt a paláston, a kalapokon, a maszkokon át egészen a legapróbb kiegészítőkig mindent saját kezűleg készítenek el a szabászok és a varrónők. A szabászat és a patinázóműhely dolgozói olyannyira kreatívak, hogy néhány hét alatt szinte bármiből képesek igazi ruhakölteményt készíteni. Jelmezkészítővé, pláne patinázóvá csakis a színház teheti az embert. Ez ugyanis szinte az egyetlen olyan színházi szakma, amelyet Magyarországon sehol sem tanítanak – tudjuk meg Ozsváth Ildikótól.

A veszprémi patinázóműhely, amelyet Rát­kai Erzsébet hozott létre, aki azóta a Ferenczy Noémi-díjat és az év jelmeztervezője címet (2011) is kiérdemelte, huszonkét éve létezik. Rátkai is Pozsonyban tanulta a szakmát, ott hét patinázó is van, a mesterség hazánkban ugyanis valamiért nem honosodott meg. „1989-ben, amikor Vándorfi László még csak rendezője volt a teátrumnak, színpadra állította Pilinszky János Élőképek című drámáját. Ehhez a nagyon egyedi látványvilághoz, vízióhoz Rátkai Erzsébet tervezte a jelmezeket. Aztán amikor Vándorfi igazgató lett itt, a Petőfiben, Rátkai is ideszerződött, és megálmodta ezt a kis műhelyt. A német patinirung kifejezés alapján patinázásnak nevezte el” – emlékszik vissza a kezdetekre az ország egyetlen patinázómestere. Ildikót is ekkoriban csábította ide Rátkai Erzsébet Herendről, ahol a manufaktúra porcelánfestőjeként dolgozott.

„Itt, a színházban, Erzsébet mellett mindent megtanultam – a rongyolást, a koszolást, a vérezést, a tollazást, a gyöngyözést –, hogy minél korhűbb és valósághűbb jelmezeket készítsünk” – ezzel Ildikó választ is ad arra a laikusokban joggal felvetődő kérdésre, mi is az a patinázás. Nevezetesen „minden, a jelmezekkel kapcsolatos nem varrónői feladat. Amitől egy vadonatúj kosztümről elhiszed, hogy legalább negyvenéves, elnyűtt gúnya.”

„A patinázóval a színház rengeteget tud spórolni, hiszen a teátrum házi szakembere közalkalmazotti bérért mindent elkészít saját kezűleg, így nem kell kalapossal vagy iparművésszel elkészíttetni a kiegészítőket” – mondja Ozsváth Ildikó, hozzátéve: a neves jelmeztervezők, akik megfordultak az elmúlt két évtizedben a teátrumban, mind elismerően nyilatkoznak a páratlan műhelyről. Azt mondják, az itt készült jelmezek igazi iparművészeti alkotások. A veszprémi patinázót gyakran más színházak is felkeresik egyedi kéréseikkel, ezért otthonában is berendezett egy kis műhelyt, hogy hivatalos munkaideje után is folytathassa a jelmezkészítést.

Ha feltétlenül meg kell neveznie kedvenc munkáját, Ozsváth Ildikó egy papagájjelmezt választana. A darab egyszerű drapp ruhaként került ki a szabóműhelyből. Először az alapszínét kellett megfesteni, majd kézzel egyenként a különböző színű darabokat, erre kerültek fel a bevarrások, az úgynevezett applikációk. Hasonlóan nagy munka lehetett az 1993-ban bemutatott István, a király című rockoperához Gizella királyné jelmeze is: az alapot képező papi eklézsiás átvetőt a patinázó először gézzel borította be, majd kékre festette. A ruha hátára egyszerű fugázóanyagból formázott feszített Krisztust, végül a ruhát csipkével díszítette.

A szakember szerint egyébként pénzhiányból születnek a legjobb ötletek. Így készülhetett el Oidipusz király palástja ágytakaróból, egy római katona sisakja partvis fejéből, a Szent Korona drágakövei kék körömlakkal festett, kiégetett gyurmából…

Hazánk egyetlen patinázómestere szívesen továbbadná tudását, s a mikéntről határozott elképzelése van a művésznek: ösztöndíjas gyakornokokat fogadna maga mellé a Petőfi Színházba más teátrumokból. A színházak, amelyek delegálnák kreatív tanulóikat, képzett patinázót kapnának vissza a tanoncidő leteltével, de a veszprémi színház is jól járna, hiszen Ozsváth Ildikónak elkélne a segítség. Olyankor például, amikor Marica grófnő ruhájára több száz gyöngyöt kell felvarrnia.