Magyar Hírlap online

Hiányzik az egységes kultúrpolitika, kevés a szakmai szempont

A szakma hangja. Gulyás Gábor, a Műcsarnok vezetője külföldi galériahálózat létrehozását javasolja

A kultúráért való együttgondolkodás és a közös tervezés ötlete hívta életre a filmszemle zárónapján a Szünet nélkül – a kultúra érdekében című konferenciát, amelyet a Krétakör Színház szervezett a Magyar Filmművészek Szövetségének felkérésére. A többórás eszmecserén a magyar kulturális élet vezető szakemberei vettek részt, és hatperces felszólalásokban mondták el véleményüket a magyar kulturális élet helyzetéről, lehetőségeiről, problémáiról.



Az OSA-archívum termében megtartott mintegy háromórás szakmai beszélgetés szisztematikusan járta körül a hazai kulturális élet összes területét, a szervezők célja az volt, hogy a kulturális élet területéről ideológiai, politikai hovatartozásra tekintet nélkül mindenki megjelenjen, s megfogalmazza az adott terület problémáit.

A felszólalók egyetértettek abban, hogy ma Magyarországon nincs egységes kultúrpolitika, amelyre pedig nagy szükség lenne. Ennek tudható be, hogy a kultúra minden ágazata – filmművészet, irodalom, képzőművészet, komoly- és könnyűzene, színház bajban van – hangzott el.

Tarr Béla a konferenciát megnyitva hangsúlyozta, fontos, hogy a művészek összeüljenek és figyeljenek egymásra, segítsék egymás munkáját. Mezey Katalin író a mecenatúra fontosságára hívta fel a figyelmet, Grecsó Krisztián író pedig rámutatott, hogy csak a politikától független szponzorációs megoldásokkal őrizhető meg „a kultúra független hangja”.

Zsámbéki Gábor rendező a színházvezetők kiválasztásáról elmondta, annak kizárólag művészi értékeket szabadna szolgálnia, nem pedig politikait. A Katona József Színház korábbi rendezője szerint a probléma az, hogy a kultúrpolitikában szakmai kérdések évtizedek óta nem merülnek fel, szerinte a politikai, vallási, nemzeti hovatartozás előbb kerül szóba, mintha nem lenne lényeges, hogy valaki ért-e a saját szakmájához vagy sem. Szerinte az Új Színház esete is ezt mutatja. „Négy évtizedes színházvezetői pályafutásom alatt nem találkoztam olyannal, aki képes lett volna egy szakma fejlesztésével, távlati stratégiájával foglalkozni. Akármilyen oldalt is képviselt az adott politikus, kizárólag a saját pártja rövid távú érdekeit tartotta szem előtt” – fogalmazott a rendező.

A független társulatok szorongató helyzetéről beszélt Pintér Béla színész, rendező, a Pintér Béla és társulatának vezetője. Hangsúlyozta: a díjak és a külföldi meghívások, az elismerések függvényében megállapítható, hogy a független színházak meghatározó szerepet töltenek be a magyar színházi életben. „Nem jobbak a kőszínházaknál, csupán érvényes alternatívát képviselnek. Az elmúlt politikai ciklusok felismerték szerepünket, s folyamatos támogatásokkal próbálták megtartani a munkánkat. Az új kultúrkoncepció a független szférát amatőrként, a struktúra parazitájaként emlegeti, megkérdőjelezi jelentőségüket, és a továbbélés alternatívájaként a kőszínházakba való betagozódást ajánlja fel” – fogalmazott Pintér.

A József Attila Színházat immár hatodik hónapja igazgató Nemcsák Károly a teátrum nehéz anyagi helyzetéről szólva elmondta, megpróbál valamiféle művészi koncepciót kialakítani a színházban. Ezért mindenkit megkeres, s miközben vidéki társulatok befogadó színházaként működnek, lassanként megpróbálnak saját arculatot kialakítani. Kovalik Balázs rendező az operákkal kapcsolatban szintén a politikai érdekek és a művészeti értékek különválasztásáról beszélt.

Miskolczi Péter producer a Magyar Nemzeti Filmalap képviseletében elmondta, az idén 7,5 milliárd forint jutott a magyar filmek támogatására. A szakember kiemelte, minőségi verseny van. Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár a többi között arról beszélt, hogy egy személyben vállalja a felelősséget a minisztérium által támogatott filmekért – többek között Szabó István Az ajtó című munká­jáért –, a többlépcsős pályáztatást pedig feleslegesnek tartja.

Gulyás Gábor, a Műcsarnok vezetője arról beszélt, hogy kevés a lehetőség magyar művészek külföldi bemutatására, valamint hogy a külföldi kortárs művészek itthon szinte ismeretlenek. Ennek megoldását egy külföldön működő magyar galériahálózat létrehozásában látja. A Krétakör Színház ügyvezetője, Gulyás Márton lapunknak azt mondta, céljuk, hogy a most megkezdett beszélgetés a jövőben folytatódjék, és párbeszéd alakuljon ki a szakmában.