A Macedón Külügyminiszter szerint országának már csak Athénnal vannak rendezetlen és súlyos vitái
Kis ország a Balkánon megannyi szomszéddal, egyikükkel ráadásul súlyos vitája is van. Macedóniának a görög konfliktus jelenti a legfőbb akadályt az áhított uniós és NATO-tagságban. A kiút lehetőségeiről, hazánk uniós elnöki közreműködéséről és a macedón értékekről beszélgettünk Antonio Milososki külügyminiszterrel.

– Az interjú előtt említette, hogy járt már Budapesten.
– Sok évvel ezelőtt, még egyetemistaként tomboltam egy The Cure koncerten, emlékezetes volt. Akkor még nem nagyon gondoltam, hogy egyszer miniszter leszek.
– Hogy történt mindez?
– Korán tagja lettem a macedón konzervatív párt ifjúsági szervezetének. Tüntetéseket szerveztünk a szociáldemokrata hatalom ellen, amelyet a média élénken követett. Még vitát is szerveztek, ide pedig engem delegált a pártom, hogy képviseljem a nézeteinket. Elégedettek voltak velem, s a ’98-as választási győzelmünk után, 2000-ben kormányszóvivő lettem. Így kezdődött a pályám.
– Ugorjunk a jelenbe! Milyenek a magyar–macedón kapcsolatok?
– Politikai kapcsolataink kiválóak, rendszeresek a kétoldalú találkozók. Legközelebb a magyar kormányfő látogat hozzánk januárban, hogy megállapodjon a gazdasági együttműködésről.
– Gondolom, Macedónia EU-integrációja szempontjából sem vagyunk mellékesek.
– Bizakodunk, különösen a magyar elnökség előtt, hiszen Magyarország nemcsak meghallgat minket, de meg is érti az álláspontunkat, az ottani logikát és a nehézségeket. Azt várjuk a magyar fél évtől, hogy folytatódjon a közeledés hazánk és a nyugat-balkáni térség felé, s hogy győzzenek meg néhány tagországot arról, hogy a bővítés mindkét félnek előnyös, mert csak ezáltal érhető el tartós béke, stabilitás és gazdasági prosperitás. Minél hamarabb egyesül tehát Európa, annál előbb lesz még nagyobb hatással a világpolitikára.
– A bővítés átgondolásánál az EU akkor szokott örülni, ha egy tagságra kandidáló ország valamilyen értéket visz a közösség életébe. Macedónia esetében mi lehet ez?
– A fő érték a soknemzetiségű környezetben is hatékony demokráciánk. A macedónok mellett jelentős az albán, a török és a szerb kisebbség. Ezeket a közösségeket – működőképes modellben – asszimiláció nélkül tudjuk integrálni, ez pedig mindenképpen például szolgálhat.
– Még valami?
– Háromszáz napsütéses nap, jó borok; de a viccet félretéve: tevékeny részesei vagyunk a balkáni stabilitásnak, s ez Brüsszelben is értékelendő.
– Milyen a kapcsolatuk a szomszédaikkal? Különösen a macedón–görög viszony érdekel, amelyről nem sok jót hallani. Nem tart attól, hogy Athén megvétózza majd az EU- és a NATO-tagságukat?
– Valójában már ezt nyögjük. Gyümölcsöző kapcsolatot ápolunk Albániával, jó a viszonyunk Szerbiával, Bulgáriával, sőt még Koszovóval is. Görögország az egyetlen, amellyel vitánk van. Ezt ők kezdeményezték, amikor előhozakodtak a névvitával, amely ellentétes az alkotmányunkkal. Amíg ezen nem változtatunk – hallhatjuk tőlük –, addig akadályoznak minket az unióba vezető úton, s nem segítenek a NATO-tagság elérésében sem. Ezt a hozzáállást nem nevezném európainak. Ellentmondásos ugyanakkor, hogy társadalmi vagy üzleti szinten nincsenek ellentéteink: a görögök az egyik legnagyobb befektetők nálunk, és virul a turizmus is.
– Miként lehetne áthidalni a konfliktust?
– Működne a kompromisszumos megoldás, ha Görögország egy kicsit pragmatikusabb volna. Ez úgy tudnák kimutatni, hogy nem avatkoznak bele saját önmeghatározásunkba és nyelvhasználatunkba – néhány görög politikus szájából elhangzik, hogy mi nem is létezünk. Jó volna, ha végre elismernék, hogy ugyanolyan nemzet vagyunk, mint bármelyik másik Európában.
– Akkor tehát itt csak Görögországnak van teendője, önöknek mindenben igazuk van.
– Nem vagyunk idealisták, de az a tény, hogy a világ százhuszonkilenc országa már elismert minket, elég érv lehet amellett, hogy szuverén ország vagyunk. Az igazi probléma az, hogy a névvita csak egy ürügy, amelybe Görögország belekapaszkodott azért, hogy megkérdőjelezze a létünket.
– Mi a helyzet a NATO-tagsággal?
– Minden szükséges reformot végrehajtottunk, elismerték tehát, hogy felkészültünk a tagságra. Részt veszünk külföldi missziókban is, így az ISAF keretében jelen vagyunk Afganisztánban, a mindössze nyolcezer tagú hadsereg négy százaléka ott teljesít szolgálatot. Sajnálatosan azonban a bukaresti NATO-csúcson – ahol Albániával és Horvátországgal együtt kilátásba helyezték a felvételünket – Görögország ismét gáncsoskodott. Persze nem releváns, például védelmi kérdésekben, hanem ismét a névvita miatt. Értjük mi, hogy a kérdés életbe vágó egyes görög politikusoknak, de ennek semmi köze nincs a NATO-hoz. Most tehát azon vagyunk, hogy meggyőzzük őket, hogy – biztonsági szempontból – nem járnának rosszul azzal, ha lenne a szomszédban katonai szövetségesük. Ez eddig nem sikerült, így a szövetség jövő heti lisszaboni csúcstalálkozójától sem remélünk áttörést.

Hirdetés:
Külföldre utazik? Kössön utasbiztosítást: akár már napi 260 forinttól biztonságban lehet!
Utasbiztosítás kalkulátor
Valótlanul állítja a volt miniszter, hogy jogosan használtak katonai eszközöket 2006 őszén
Orbán Viktor elvonná a pártok támogatását, az MSZP, a DK és az LMP ragaszkodik a jussához
Sűrűn dobálják a sarat a kormányzóra, de nem őt akarják valójában eltalálni. nyilván Brüsszel is érti már, ki a valódi célpont
Tiszteletadás. Nyirő József Ünnepélyes újratemetésének részletes programja