Magyar Hírlap online

Fehér László harminc éve vissza az időben

Kiállítás

Három évtized hosszú idő. Az ember akarva-akaratlanul is változik, s egy művész esetében mindez különösen élesen érzékelhető. Fehér László pályafutása mintegy harminc évvel ezelőtt kezdődött. Munkásságát azóta számos díjjal (Munkácsy Mihály-díj, Kossuth-díj) jutalmazták. A Ludwig Múzeum időszaki kiállításán az első nagy sikerektől kezdve mutatják be az elmúlt harminckét év legfontosabb állomásait.

A kiállítóterembe lépve meglepő módon egyből önarcképeket látunk. A már 2000 után keletkezett alkotások láttán nem lehet nem párhuzamot vonni a festő arcáról tükröződő keménység és a képeket jellemző erős kontúrok között. Egyszerre érdekes és ijesztő, ahogy az erőteljes alakok szinte kilépnek a festményekről és odaállnak mellénk. Az este a parkban piros kabátos kisgyereke elénk idézi a Schindler listája egyik legmeghatóbb jelenetét, az 1984-ben készült Requiem pedig a haláltáborok kilátástalanságát.

Kissé furcsa, ahogy visszafelé haladunk az időben. A kilencvenes évek képein az élettelteli alakok már kezdenek áttetszővé válni, megidézve azt a sajátos látásmódot, ami a kezdő Fehér Lászlót pályája elején ismertté tette. Az alakok egyre inkább beleolvadnak a háttérbe, a szellemszerű embereket mintha csak ruhájuk kötné az anyagi világához. A nyolcvanas években már a kísérletezésé a főszerep. Fehér rövid időre belemerül az expresszinoizmus világába, de a randevú Picassóval és társaival nem tart sokáig, ráadásul a művész ez idő alatt sem válik meg a festményei alapjául szolgáló fotográfiáktól.

A tárlat végén érkezünk vissza a kezdetekhez. A fiatal Fehér László ekkor készült munkáinál is az ember és környezete áll a középpontba, ezeket a festményeket figyelve azonban az az érzésünk, hogy itt még sokkal inkább a fénykép realisztikus visszaadásra törekedett a festő, mintsem a saját képének elkészítésére. Ennek ellenére az Aluljáró vagy a Földalatti elmosódó, arctalan alakjait vagy az Egy kép 1958-ból idilli családjának tagjait figyelve is összeáll a fejünkben az az út, amelyen végighaladva Fehér László eljuthatott mai önmagához.

Érthetetlen módon a kiállítótermen kívül kapott helyet a művész egyik legérdekesebb és legmegrendítőbb sorozata. Az Arcok a Körtérről négy hajléktalant mutat be. A torzonborz, elgyötört alakokkal mindennap találkozhatunk az utcákon vagy az aluljárókban, Fehér László nincstelenjeinek azonban arca van. A zavarba ejtő tekinteteken keresztül Fehér fontos és aktuális témát feszeget, szomorú, hogy ennek csak a lépcsőfordulóban jutott már hely.

Fehér László retrospektív kiállítása
Művészetek Palotája
Látogatható szeptember 16-ig