Magyar Hírlap online

Ez is operett, mégse operett: porondszínház

Színház

Etnooperett – egy új műfaj, amely, valljuk be, elég szörnyen hangzik, egészen addig, amíg meg nem tudjuk, hogy a Jókai Porondszínház Csínom Palkó című darabjának korhű, a magyar népzenében gyökerező, ám annak mégis modern külsőt kölcsönző zenéjét Bolya Mátyás, Szokolay Dongó Balázs, valamint Ferenczi György és a Rackajam jegyzi. S habár a herflikirály az előadás előtt pár perccel rosszul lett, a foghíjas – olykor Greifenstein János rendezővel kiegészült – zenekar és a színészek nélküle is bravúrosan teljesítettek.

A városligeti óriás sátorponyva alatt felállított rendhagyó színpadi tér a rendezés és a színészi játék szempontjából is nagy kihívás – gyakorlatilag semmi nincs takarásban, így történhetett meg, hogy a néhány színpadtechnikai malőr szemet szúrt, egy ilyen összetett előadás esetében azonban ez megbocsátható. Csínom Palkó és Csínom Jankó, a Rákóczi-szabadságharc idején játszódó – főként a szerelem, a hazafiasság, a bátorság és a zsarnok elleni fellépés szép sablonjait a fókuszba állító – története Griefenstein János mellett Zalán Tibor munkáját dicséri. A szerző fontosnak tartotta, hogy a nem túl bonyolult cselekménnyel dolgozó darab „úgy legyen romantikus, hogy közben kemény és modern maradjon”. A hófehér, habkönnyű, mesébe illő jelmezek, díszletek, na meg a kétkerekű fehér „paripák” ehhez egyértelműen hozzájárultak (szinte hihetetlen, hogy a túra, a chopper, a tandem és egyéb kerékpárok egyszer sem ütköztek össze a porondon).

A két főszereplő, Gulyás Attila és Vadász Gábor színészi teljesítményét csak fokozta, hogy mindketten kiválóan énekeltek, Cseh Adrienn is remekelt a császár másodunokahúga, Amélia szerepében, nem beszélve Csomós Lajosról, aki kiválóan hozta a szerencsétlen „fuvarozó” humoros figuráját.

A jól eltalált karakterek annak is köszönhetők, hogy a szereposztásnál a szerzőpáros konkrétan színész személyiségekben gondolkodott, részben a társulat ihlette őket.

Habár a darab fontos építője a Kárpát-medence mozgásvilágának elemeiből összerakott koreográfia, az autentikus mozdulatokból kialakított modern lépésstruktúrák mégsem annyira meggyőzők. Ebből is következik, hogy a színpad helyett sokszor a sátor sarkában megbújó zenészeket vizslatta a néző – Szokolay Dongó Balázs parádés futamai és a Rackajam-tagok magabiztos játéka feldobta az olykor leülő előadást. A darabnak keretet adó „Hej Rákóczi! Hej, Bercsényi! Így kell a hazáért harcolni!” – refrénű fülbemászó dal pedig ugyanolyan jó indítás volt, mint a színművet lezáró Csínom Palkó, Csínom Jankó című népdal, amelyet a sátor közönsége együtt énekelt a színészekkel.

Fontos megjegyezni, hogy az országot járó produkció mellett Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója a Közép-európai Színházi Szomszédolás keretében hazánk szomszédjainak kultúráját hozta helybe – a Békéscsabára látogatók az ukrán, a szlovák, az osztrák, a szerb, a szlovén, a horvát és a román kultúrát ismerhették meg kiállításokon, irodalmi esteken, filmvetítéseken és előadásokon keresztül.